Attila király aranyára bukkant, lakást kapott érte

A szikáncsi tanya mélyén közel másfél ezer évig aludta álmát Attila aranya. Felkutattuk a megtaláló családot.

Az elkövetők már sokra nem mentek vele, hiszen az elásott kincs közel másfél évezreden át a föld mélyén aludta álmát, amit még a sorsfordító csaták zaja sem zavart meg. Egészen addig míg Józó Erzsébet földimogyoró után nyúlva fel nem vette a földről az első római pénzt. Margit néni emlékeiben ma is élénken él édesanyja gondolata, az aranyhoz vér tapad, az aranyért gyilkolnak, jobb ha „megszabadulunk tőle”.

– A szikáncsi kincs értékét emeli, hogy annak ellenére, hogy hatalmas adót fizetett a császár ez az egyetlen lelet, amit ismerünk. Számtalan hasonló kincs lehet még a föld alatt, de azt sem tudjuk, hogy mennyi került elő, s azok közül mennyi kerülhetett az illegális műkincspiacra külföldre. Nagyon nagy jelentősége van annak és rettentően fontos, hogy a megtalálók szóljanak a szakembereknek, ha hasonló pénzekre, vagy egyéb leletre bukkannának – magyarázza Tóth Katalin.

Csányi Viktor, a Tornyai János Múzeum régésze is úgy véli, Józó Erzsébet tette ma is példamutató lehet a több tízezresre tehető amatőr kincskeresők körében is. Nagy kérdés, ha az utóbbi években bukkantak volna a szikáncsi kincsre, akkor is megtekinthetnénk-e kiállításon, vagy „csak” az interneten találkozhatnánk vele ismét?

– Jelentős számban kerülnek elő így régészeti leletek, hiszen ha bármelyik népszerű online aukciós oldal kínálatát megtekintjük, akkor több száz, sőt több ezer darab nemrégiben Magyarországon a földből előkerült, különböző korú régészeti tárgyakat tudunk vásárolni. Ezek nem kerülnek be a múzeumba. Minden numizmatikai tárgynak, így az arany és ezüst pénzeknek is van nemesfémértéke, illetve piaci értéke, amennyiben a régiségpiac beárazza ezeket az érméket. Ezt nagyon jól be lehet lőni, a szikáncsi lelet egy-egy érméjének az ára, a piaci értéke körülbelül 200 ezer és több millió forint között van – magyarázza Csányi Viktor.

A szikáncsi kincs történetének feldolgozása során sokszor eszembe jutott az a kis képregény, amit már 5-6 esztendősen olvasgattam Attila temetéséről. A mítosz a hármas koporsóról, s a hunok végtelen gazdagságáról szinte minden gyereket elvarázsol. A legendák és a valóság közt ki tudja mennyi lehet az eltérés. A szakértők véleménye szerint azért maradt fenn a hunoktól ilyen kevés emlék, mert nomádok voltak, nem kőépületekben éltek, s a népvándorlás korában „folyton mozgásban voltak”. A Tornyai János Múzeum régésze, Tóth Katalin szerint a folyóba temetés nem felel meg a történelmi tényeknek. Azonban hunok gazdagságára példaként megemlíti a szeged-nagyszéksói hun fejedelmi sírleletet, amelyről az érdeklődők a helyi múzeum előadássorozatán is hallhatnak.

Véleményem szerint – talán a képregény mai napig élő hatása miatt is – nem sok lehet a különbség a legenda és a valóság közt, s valahol ezt bizonyítja a szikáncsi tanyán elrejtett arany sorsa is. Margit néni mosollyal teli arccal meséli, a Művelődésügy Minisztérium főosztályvezetője által átadott jutalmat az édesanyja elosztotta lányai körében. Ők tíz-tíz ezer forintot kaptak, édesanyja pedig a fennmaradó ötvenezerből lakást vásárolt. Az eseményről beszámoló cikkek népmesének nevezték a kincs előkerülésének történetét. Hetvenezer forint ugyan hatalmas összegnek számított a hatvanas években, Margit néniék életét azonban mégsem változtatta meg a szikáncsi arany. Édesanyja néhány évvel később eladta a városi lakást és újra kiköltözött a tanyavilágba, s a modern kori népmese is elmaradt.