Attila király kardja nyomában László herceg

A lovagkirály keresztje: járt utat a járatlanra cserélni? A középkor legnépszerűbb magyarját tettei igazolják.

A kötet egyik legnagyobb erénye, hogy az epizódok ugyan többnyire a történelemkönyvekből is ismert eseményekre épülnek, mégis számtalan újdonság, kaland várja az olvasót. A középkori Magyarország legnépszerűbb szentjének legendái közül Ősi János feldolgozta a leghíresebbet, az 1068-as kerlési csata csúcspontját, László leánymentését és párviadalát a besenyő alvezérrel. A nándorfehérvári és a mogyoródi ütközetek is fontos szerepet kapnak, de számomra az egyik legkülönlegesebb epizód, mikor Attila király kardja után nyomoznak Lászlóék. De nem spoilerezek.

Bármilyen furcsa kimondani, egy idő után már nem is tettem fel a kérdést, hogy „ez valójában így történhetett”, hiszen a regény magával sodor. A ma oly népszerű kalandregények sorában (két kedvencem: Trónok harca és a Hunyadi-sorozat) az alig ismert magyar történelmi korszakot feldolgozó A lovagkirály keresztje méltó módon veheti majd fel a versenyt. Nyugodt szívvel ajánlom a történelmünk iránt érdeklődőknek, s bízom benne, hogy az iskolások körében is népszerű lesz a kötet, hiszen nagyon fontosnak tartom, hogy megismerjük elődeink drámákkal fűszerezett világát, szerelmeit, harcait, döntéseit. Ősi János munkája pontosan egy ilyen ismeretlen, kérdésekkel teli mezsgyére visz minket. Jó olvasást hozzá!

Sültrealista fantasy helyett igazi kalandregény Szent Lászlóról? Miért lehet aktuális ma a regény mondanivalója? Hitelesek-e a szereplői? Mindez kiderül a következő oldalon. Olvassa el a kötet megjelenése után készített villáminterjúnkat a szerzővel, Ősi Jánossal, a Rézbong Kiadó vezetőjével, Kovács Gergellyel és az MNO munkatársával P. Szathmáry Istvánnal, a kötet grafikusával. >>>

---- A lovagkirály keresztje az alkotók szemével ----

– Mintha két Magyarország tükröződne ki a regényből, melyek közt az egyik legfontosabb kapocs maga a főszereplő, László herceg. Mennyire lehetett a regény írása közben elrugaszkodni a történeti forrásoktól? S egyben kíváncsi vagyok arra is, hogy melyek voltak az Ön számára legfontosabb források, amiből merítkezett?
– A legfontosabb források a Képes Krónika, a Baják László által írt Szent László és kora és Karácsonyi Jánostól a Szent László király élete. Azt hiszem, tényleg két Magyarország tükröződik benne: egy még pogány és egy már keresztény. Valóban László a kapocs, vannak pogány támogatói, barátai, de ő maga kétségtelenül keresztény. A forrásokból igyekeztem kiindulni, elsősorban a Képes Krónikából (benne a Magyar Krónikából), de el kellett rugaszkodni a forrásoktól, hogy folyamatos, összefüggő történet álljon össze. Továbbá a források néha igen részletesek, gyakran azonban szűkszavúak, például említik, hogy László első felesége egy ismeretlen főúri nő volt. Ezt én megtoldottam azzal, hogy ez a nő egy Vata nembeli leány volt, akit Rékának neveztem. Ez fikció, de a források általában nem véletlenül szűkszavúak. Azt gondolom, nem biztos, hogy véletlenül nem őrizték meg az első feleség nevét. Talán azért hallgatták el, mert nem mindenben illett a keresztény uralkodó képéhez. Erre föl gondoltam, hogy hát akkor legyen Vata nembeli Réka. Ennél jobban, azt hiszem, nem lehet elrugaszkodni a forrásoktól

– Győriként Szent László számomra különösen fontos, a regény olvasása közben a történelmi könyvek és a források helyett egy realista, mégis hittel teli világot ismerhetünk meg testvérháborúval, pogánylázadással és átkok sorával. Eközben megismerhetjük a szereplők motivációit, vívódásait is. Mit tart a főhős legnagyobb erényének, amelyet a próbatételek során csillogtat László? A herceg bátor, magányos „játékosból” a nemzet hősévé válik
– Igen, szerintem is igazi nemzeti hős, a regény fikciója (a szétszórt magyar nép egyesítése mint László célja) ezt erősíti. Erényei közül a közismerteket nem sorolom. Ami engem nagyon megragadott a személyiségében: az emberségessége. Mindig az ember az első a számára, a konkrét személy, akivel kapcsolatba kerül. Nem az eszme! Számára a cél nem szentesíti az eszközt. Nem tud, nem akar átsiklani semmiféle cél érdekében egy ember sorsán, életén.

–  Rendkívüli érzelmeket visz a regénybe a szerelmi szál is. Rásdiról soha sehol nem olvastam, mégis jó volt belecsöppenni ennek a két fiatalnak a történetébe, akik valójában egy-egy külön világot képviselnek, mégis megértik egymást, sőt Rásdi alakja végig kíséri majd László életét?
–  Igen, Rásdi alakja, emléke végigkíséri László életét. Például mindvégig megőrzi, hordja a tőle kapott ajándékot, a nyakéket: a kereszt alakban széttárt szárnyú turult. Rásdi szerepel a Képes Krónikában, de csupán egyetlen mondat olvasható róla: pogány jósnő, akit Béla király elfogatott, börtönbe zárt és éhhalálra ítélt. Ez a kivégzés annyira szokatlan a korban, hogy sok feltételezést megalapoz. Mindez egyébként emlékeztet Antigoné kivégzésére. Közeli, talán rokoni viszonyt sejtet. Ebből kiindulva alkalmaztam Rásdi és László kapcsolatának fikcióját.

– Ön szerint miért lehet ma aktuális Szent László története? Kiknek és mit szeretne ezzel valójában üzenni?
– Szent László története talán több szempontból is aktuális lehet, egyrészt a hazáját védelmezi sok-sok harcban, ez azt hiszem, mindig aktuális, akkor is, ha nincs fegyveres háború. Másrészt az embersége (humanitása) szinte példátlan a középkorban, és mindenkor aktuális. Másrészt töprengő, önkritikus hős, és ezzel együtt is nemzeti hős, szerintem ez a magatartás is példaértékű lehet. Nagyon örülnék, ha gyerekek, fiatalok olvasnák ezt a könyvet, hiszen ők nagyon keveset olvasnak. Igyekeztem is emiatt lehetőleg egyszerű, viszonylag rövid mondatokban, bekezdésekben fogalmazni, hozzájuk talán közel álló stílust használni. Persze kérdés, hogy ez mennyire sikerült. De talán minden történelmet szerető, az iránt érdeklődő felnőttnek is érdekes lehet ez a könyv. Ebben bízom.

– Miért tartották fontosnak, hogy Ősi János mellé álljanak? Mennyiben hiánypótló ez a mű?
– A regény kéziratát alaposan elolvastuk, és rögtön látszott, hogy nem a szokásos megkeresésekről van szó, kiemelkedett a sorból. Szövegként is kiváló, és a témája is hiánypótló. A Szent István témakör történészileg és művészileg is alaposan körbejárt világ, és bár vitás kérdéseket felvet még mindig, nincs hiányérzetünk. Ehhez képest Szent László – ha szabad ilyet mondani – van annyira izgalmas, mint Szent István, mégsem tudunk róla sokat. Illetve tudásunk, legendánk, történetünk van elég, sok mindent őriznek a krónikák, de a köztudatba nem vonult be az őt megillető mértékben. Pedig ráadásul a magyarság sikeres korszaka kötődik a nevéhez, amiből mi sajnos olyan ritkán részesültünk. A sok történelmi kudarc miatt felértékelődtek a sikereket arató hőseink – Mátyás, Hunyadi, még az egyébként elbukó Zrínyi is –, de Lászlóval méltatlanul keveset foglalkozunk. Egyértelműen szerepet játszott az is, hogy a szerző váci, a kiadó ugyan gödi, de én is Vácon élek, és Szent László is számos szállal kapcsolódik ide. Ha ez nem így lenne, lehet, hogy többet gondolkodtunk volna rajta, de így nem volt kérdés a kiadása.

– Melyek azok a mindenkor aktuális kérdések, amelyeket feszeget a regény? Mit üzenhet a kötet a 21. század magyarságának?
– A regény minden olyan kérdést feszeget, amelyek a mai napig gyakran felmerülnek a közgondolkodásban. Nem direktbe teszi fel ezeket, nem oktató jelleggel, hanem a cselekménybe szőve. Szükségszerű volt-e a kereszténység felvétele? Lett volna másik út is? Szent István a saját családján belül is kemény döntéseket hozott meg. Ennyire fontos volt a műve? Mitől lesz uralkodó valaki? Ő választja a feladatot vagy a feladat őt? Magasabb érdekek miatt meddig mehet el egy ember? Követhet-e el bűnt, például gyilkosságot uralkodó? Hogyan válik szentté valaki? Kikből lesznek a szentek? Hány Magyarország létezik? Lehet, hogy a mai megosztottság és gondolkodásbeli különbség tényleg 1000 évre vezethető vissza? Fennmaradtunk volna, ha nem a keresztény utat választjuk? Mi az árulás természete, lényege? Mit kíván az alapvető emberi tisztesség? Lehet-e más a politika?

– A kérdés magától értetődő: terveznek folytatást, mire számíthat az olvasóközönség?
– A második kötet már készen van megszerkesztve, ha az első fogadtatása jó lesz, nagyon hamar, legkésőbb 2015 elején megjelenik a második. Az első könyv is kerek, de érezheti mégis befejezetlennek az olvasó. A második könyv jeleníti majd meg a király Lászlót, és uralkodói művét.

– Nagyon tetszenek a grafikáid, gratulálok! Egy ilyen könyv esetében mennyire kap szabad kezet a grafikus? A Szent László híres leánymentő legendáját ábrázoló középkori freskókat mintának vetted a munka során? Mi az, ami megihletett a regény kapcsán?
– Teljesen szabad kezet kaptam, de hozzá kell tennem, hogy ez egy elég komoly kihívás volt számomra, és nem csak nekem, hanem a feleségemnek, Szathmáry-Kellermann Viktóriának is, aki most önkéntesként dolgozik Angliában, ám mindenekelőtt polonista és lengyel műfordító. Ő volt a grafikák art direktora, ami azt jelenti, hogy minden egyes kép esetében élt javaslatokkal és tanácsokkal, és ezek nagyon hasznosak voltak. Sok esetben voltam kénytelen kidobni az elsőre jónak vélt rajzot, mert be kellett látnom, hogy igaza van, rosszak voltak például az arányok vagy elhibázott a koncepció, vagy egyszerűen anatómiailag nem stimmelt valami. Kitalálni a stílust: ez volt a legnehezebb. Főleg, hogy korábban gyerekkönyveket illusztráltam, illetve Lackfi János nagy sikerű Milyenek a magyarok-sorozatát, és azok inkább karikatúrába hajló, szatirikus rajzok voltak. De azt hamar beláttam, hogy nem sültrealista fantasy rajzokat szeretnék, hanem annál azért elvontabb, és ha mondhatok ilyen, artisztikusabb rajzokat, mint amilyenek korábban készültek a történelmi regényekhez Magyarországon többek között Kass Jánosnak vagy Gyulai Líviusznak köszönhetően. A rajzok tussal készültek. És igen, fontos inspirációt jelentettek a faliképek, apámtól kaptam albumokat, amikben nagy felbontású képeken láthatók. Ezek a középkori képek elsősorban a hitelesség miatt voltak fontosak, hiszen el kellett képzelnem, milyen ruhát, fegyvert viseltek.

– Szerinted miért lehet ma is népszerű ez a téma? Milyen különlegességet látsz Szent László személyiségében, ami a regényből is tükröződik?
– Azért figyelemre méltó a szöveg, mert nem valami tündérmesét akart a szerző írni, nem is valami pátosszal teli, csöpögős regényt, hanem valóban azt igyekezett megragadni, milyen személyiség lehetett László, milyen dilemmákkal kellett szembenéznie. Szerintem nagyon jól ragadta meg a kort, és tényleg izgalmas látni, hogy akkor is ugyanúgy a politikai realitások határozták meg az élet menetét, még a később szentként tisztelt nagy személyiségek esetében is.