Magyarok, akik hátraarcot parancsoltak az orosznak

Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen a Magyar Nemzet

Ismeretlen sikertörténet: a magyarok nélkül a világtörténelem 8. legfontosabb csatája is másként alakult volna.

Bárány Krisztián
2014. 10. 05. 13:31

Az intézet a nagy háború századik évfordulóján egy újabb izgalmas vállalkozásba kezdett. Kiállítást szerveznek magyar és lengyel partnerek bevonásával, a téma pedig a dél-lengyelországi események feldolgozása, de nem akárhogy. Keresztes Gáspár szerint nem pusztán történelmi megemlékezésről van szó. A galíciai hadjárat eseményeit a Lengyelországban is évtizedekig kötelező olvasmányként számon tartott és népszerű Pál utcai fiúk szerzőjének, Molnár Ferencnek a korabeli haditudósításai és Szádeczky-Kardoss Lajos professzor ugyanabban az időben íródott beszámolói alapján ugyanis képregényben dolgozzák fel.

– A Magyar Képregény Szövetség alkotói minden egyes lengyel városról – melyeket Molnár vagy Szádeczky-Kardoss részletesebben leírt – készítettek egy képregényt. Minden résztvevő település magáénak érezheti a tárlatot, hiszen azok képben és szövegben is szerepelnek majd. A kiállítás mellé még terveztünk egy katalógust, melynek bevezetőjét Romsics Ignác professzor írta. Ebben a kiadványban kicsit több hely lesz arra, hogy pontosan bemutassuk magát az 1914–15-ös galíciai hadjáratot is – mondta Keresztes Gáspár.

 

A lengyelek pozitívan fogadták a kiállítás ötletét, mindez jól példázza, hogy milyen fontos munkát is végez a varsói magyar intézet. A tervek szerint 2015 végéig 12 városban bemutatásra kerül majd a vándorkiállításuk. Tischler hozzátette, a nagy háború és a közös lengyel-magyar emlékezet felélesztéséhez az is nagyban hozzájárulhat, hogy az Osztrák-Magyar Monarchia galíciai hadjárata valójában egy igazi sikertörténet.

– A lengyelek felszabadítóként gondoltak ránk. Sorolhatnánk a városokat: Jaroslaw, Przemysl, Limanowa, Biecz, Nowy és Stary Sącz, Tarnów. Itt nekünk nagyon jó a reputációnk. Ezekről a városokról fennmaradtak a korabeli leírások, személyes élmények, melyek közül több ma már kincsnek számít, hiszen a második világháborúban több városrész is többé-kevésbé elpusztult. Például Molnár Ferencnek köszönhetően egy-egy ilyen részlet mégis megőrződött, legyen szó egy városlátogatásról, vagy éppen egy éttermi leírásról. Ez az időszak a Monarchiának az utolsó pozitív korszaka, ami Dél-Lengyelországban így is rögzült. Ezért gondoltuk azt, hogy bemutatjuk a lengyeleknek mindezt képekben, innen jött a képregény ötlete. Másrészt Lengyelországban a képregénynek nagyon nagy divatja van. Számos sok történelmi évfordulót, csatát, eseményt ebben a műfajban közvetítenek nemcsak a gyerekeknek, hanem a felnőttek számára is – mondja Tischler.

 

Ugyan a háború 1918-ban véget ért, a lengyeleknek azonban a függetlenségért tovább kellett harcolniuk. Tischler János szerint a lengyel–bolsevik háború egy rendkívül lényeges mozzanata szinte teljesen ismeretlen, a mai napig sem került be a helyét megillető módon a köztudatba.

– Annak ellenére, hogy éppen akkor írtuk alá trianoni békeszerződést, az ország kifosztva és megcsonkítva, mégis a lengyelek mellé állt, elküldtük nekik a rendelkezésre álló hadianyagot a csepeli Weiss Manfréd Gyárból. A 22 millió lőszert is tartalmazó katonai szállítmány három nappal a döntő csata előtt érkezett meg Varsó közelébe. A lengyel hadsereg ugyan már létezett, de a fegyverzete hiányos volt, s leginkább a lőszernek volt híján. Azt nem állítjuk, hogy ezen múlt a csata, de azt igen, hogy részünk van abban, hogy a lengyelek megállították a bolsevik Vörös Hadsereget, amely így nem jutott el Berlinig, és nem lett Párizsban újra kommün. Ez egy nagyon fontos epizód, amiről a kommunista időszakban nem lehetett beszélni. Ezt a tabut két generáció távlatából most nagyon lelkes lengyel barátainkkal igyekszünk visszaépíteni a köztudatba – mondja Tischler János.

A Skierniewice városában tevékenykedő Liberatis polgári egyesület – a varsói magyar intézet partnerségével – tavaly egy országos vetélkedőt is rendezett, s közel százhúsz rajzpályázat született meg, melyek mind a magyar segítségnyújtásnak a pillanatait elevenítették fel. Az igazgató szerint a lengyelek rendkívül büszkék a szovjetek feletti győzelemre. Mint mondja, „hangoztatják is, hogy ez a nyolcadik legfontosabb csata a világtörténelemben.”

– Ezt azért kell elmondani, mert nem a sablonnak a része. Bem apót mindig lehet hallani a magyar - lengyel barátság kapcsán, ez a téma viszont új, érdekes, frissebb, hiszen nem egészen száz éve volt és van mit benne felfedezni. Már ennek is látjuk a gyümölcsét, a munka bő 3 évvel ezelőtt indult, lengyel barátainkkal együtt tavaly avattuk Hende Csaba miniszter úr részvételével az 1920-as emlékművet Skierniewicében, s közösen megrendeztük a rajzversenyt, amelynek fődíjaként a nyerteseket, 16 diákot a magyar Honvédelmi Minisztérium vendégül látott a Balatonnál. Ez azért is fontos, mert ezek a lengyel gyerekek lehetnek majd évek múltán a mi „nagyköveteink”, a mi szószólóink. S jobb az, ha mások beszélnek rólunk, hiszen az hitelesebb, mintha mi magunk dicsérnénk önmagunkat – zárta gondolatait Tischler János igazgató.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.