Berrár Jolánra hivatkozva írja, hogy nem primer ragról, hanem összetettről van szó. Első fele az -s névszóképzőből és a -t locativusragból (a locativus helyet jelölő -t/-tt, például Pécsett) összeállt -st módhatározórag, ezeket látjuk az örömest, mihelyst szavakban. Másik fele az -ul, -ül essivusi-modalisi (mód- vagy állapothatározó) rag.
Külön kérdés, lehet-e stilisztikai különbség a kettő között.
Bárczi Géza úgy gondolja, hogy Petőfi korában nem volt kodifikált norma, szemantikai, stilisztikai értékük egyenlő lehetett.
Zsilka szerint „bizonyos: [ ] Jókainál [ ] inkább a -stul, -stül sociativusi rag használata van túlsúlyban”. Kilenc művén szaladtam végig, kis mintavételemből az látszik, hogy a két forma használata kiegyensúlyozott, ezt erősítheti az is, hogy a talált szavak egyharmada mindkét ragváltozattal szerepel.
A 20. században kodifikálódik a -stul/-stül, az irodalomban azonban megmarad továbbra is a kettősség.
Zsilka Tibor három csoportot különböztet meg: a -stul/-stül alakhoz ragaszkodókat, például Kosztolányi, Illyés, Kassák Lajos, Tatay Sándor, Tersánszky J. Jenő; a ragot vegyesen használókat, például Móricz Zsigmond, Szabó Dezső; illetve a szinte következetesen -stól/-stől alternánst írókat, akik szerinte „a -tól/-től ablativusi ragba értik bele e rag jelentését, s valószínűleg teljesen elsiklanak az alapszó és a toldalék közé beékelődött -os, -ös, -es megléte felett”. Németh László is ezt használja Bűn című regényében, de hoz példát Szabó Magdára, Kamondy Lászlóra és József Jolánra is.
Zsilka a nyelvészeti szakirodalomban látja inkább a -stul/-stül forma domináns használatát, ám ő maga is megemlíti például Martinkó András nyelvészt, akinél mindkettő előfordul.
Összegezve talán az mondható, hogy mindkét forma – nem most kezdődött – kiegyensúlyozott megléte miatt kizárólagosan helyesnek egyik sem tekintendő. Ami engem illet, a fonetikai diverzitás mellett azért preferálom a -stul/-stül változatot, mert amíg ha családostul jössz, rögtön tudom, a családoddal együtt jössz, míg ha családostól jössz, akkor talán – csak a bővebb szövegkörnyezetből derül ki, hogy – ugyanerről van szó, vagy éppen olyantól jössz egyedül, akinek van családja.
