Először essünk túl a száraz nyelvészkedésen. Az oroszban és az ukránban épp ellentétesen jelölik az e és a je betűt: a nem lágyító e hangot az oroszban Є/є, az ukránban E/e betűvel írják, a lágyító e-t pedig az oroszban E/e, az ukránban Є/є betűvel. Így hiába egyezik meg akár teljesen egy orosz és egy ukrán kifejezés szóképe, más a kiejtés. Az i-k írásmódjában ugyancsak van eltérés. Az И/и mindkét ábécében megtalálható, de lényeges különbség, hogy az oroszban lágyít, az ukránban nem. A másik i képe keleti szomszédunknál megegyezik a miénkkel: I/i, az orosz pedig a jerinek nevezett Ы/ы betűt használja – értelemszerűen előbbi lágyít, utóbbi nem. Sőt, az ukránban van egy harmadik betű is, a ji: Ї/ї. Ez a főváros ukrán nevében is megjelenik, amely Київ, azaz Kijiv.
Az infó vagy az info a helyes? A -stul-/stül vagy a -stól/-stől használandó? Hogyan mondjuk a csuklik igét felszólító módban? Dőlhet-e jobbra az eredetileg balra dőlő ékezet? A bratyiszlavázásról, a mozgószabályról, a szerb nevek írásmódjáról és sok egyéb helyesírási-nyelvhelyességi témáról olvashat rovatunkban. Korábbi írásainkat itt találja.
A főváros vitán felül Kijev néven honosodott meg a magyar nyelvben sok-sok évvel ezelőtt. Miért fontos ez? Mert a kelet-ukrajnai nagyváros kapcsán is lehet hasonlóan érvelni, mondván Donyeck néven gyökeresedett meg a magyarban. Kérdés, mennyire lehet a hagyományokra hivatkozni egy ilyen város esetében, hiszen az Alekszandrovkaként ismert település a 19. század második felében az iparát megalapozó John Hughes tiszteletére felvette a Juzovka/Juzivka nevet, hogy aztán 1924-től már mint Sztalin szerepeljen a térképeken, majd 1930 környékétől a Sztalino/Sztaline nevet viselte először 1941-ig – a német megszállás idején ismét John Hughes volt a névadó –, másodszor 1943-tól 1961-ig, amikor megszületett a Donyeck/Doneck elnevezés. A mai orosz és ukrán név tehát alig fél évszázados múltra tekint vissza.
A független Ukrajna 1991-es létrejötte óta az ukrán Doneck nevet illik használni. Az orosz ejtés- és írásmód hívei persze hivatkozhatnak arra, hogy a várost többségében orosz ajkúak lakják, de ez ingoványos terület, mert az orosz anyanyelvűek egy jó része is ukránnak vallja magát. S a névhasználatot az esetek döntő többségében nem is az határozza meg, milyen a lakosság összetétele, hanem hogy melyik országhoz tartozik a település. A dél-tiroli Bolzanónak sem az osztrák Bozen nevét használjuk, mióta Olaszország része, a baszk Bilbaóra sem Bilbóként hivatkozunk, a csecsen Groznij sem Sölza-Ġala, a kurdok lakta, törökországi Diyarbakır sem Amed néven szerepel a hírekben. Ahogy azt is hiába várhatjuk, hogy a külföldi sajtó a Zenta, Csíksomlyó, Székelyudvarhely, Dunaszerdahely, Beregszász nevet használja.