Az ikonikus hanggal megáldott Máté Péter-díjas rockzenész negyven éve énekelte először az István, a király címszerepét, s ekkor, pályája csúcsán, 1984-ben jelentette meg a máig a nevével összeforrt világslágerét, az Európát is.
A tavaly nyugdíjkorba lépett művészről kevesen tudják azonban, hogy fiatalon nem volt a nők egyértelmű rajongásának tárgya. A szebbik nem szívéhez az utat keresve még kamaszként, egy tábortűz mellett döntötte le, hogy zenész lesz.
– Csúnyácska kamaszként észrevettem, hogy valahogy a lányok a gitárosok körül legyeskednek inkább. Hát mit csinál egy fiatal fiú ilyenkor? Gitározni tanul, és szerencsémre a nagyobbik bátyám, András tudta is, hogyan kell engem erre megtanítani.
Így lett az életem a zene, a csajozás miatt lettem zenész
– vallotta be Varga Miklós, aki azt is hozzáfűzte, hogy később sokszor került kellemetlen szituációba éppen emiatt, ugyanis tömegesen jelentek meg és szinte ostromolták a nők, és túlzó viselkedésükkel hívták fel magukra a sztár figyelmét.
Rendszeresen zaklatták
Mondhatnánk, hogy elérte célját az Európa énekese, Varga Miklós, hiszen egyrészt a lába előtt hevertek a jobbnál jobb szerepek, és a nők is végre szerelmes levelekkel bombázták a jeles művészt. Azonban voltak, akik túlmentek egy bizonyos határon is.
Volt, aki rendszeresen zaklatott, és ajánlotta fel személyes szolgáltatásait nekem. Én erre mindig udvariasan azt mondtam: köszönöm, de nálam ez nem így működik. De talán a legextrémebb ajánlat bizonyos fiatal hölgyektől érkezett, akik ártatlanságuk elvesztésében kértek segítséget tőlem.
Diplomatikusan elnézést kértem a diáklányoktól, és visszautasítottam a pikáns kérést – magyarázta az énekes kissé pironkodva a régebbi esetet. Nem volt egyszeri az sem, hogy segítséget kellett kérnie egy-egy családtagjától, hogy megválaszolja a felé áramló szerelmes levelek hadát.
– A már megboldogult édesapám, szegény, ő segített benne, mert olyan sok rajongói levél érkezett, hogy képtelen voltam egyedül megválaszolni. Volt is ebből baj, hiszen egyszer, egy már korosodó asszony felém nyújtott egy megsárgult levelet, hogy ismét dedikáljam neki, azonban rögtön láttam, hogy ezt anno nem én írtam alá. Ekkor gyorsan lemásoltam apám írását – vallotta be a bájos esetet a zenész, remélve, hogy nem ismer magára az anyuka.
