A Nemzeti dal megzenésítéséről annyit érdemes tudni, hogy azt az V. kerületi Hazafias Népfront keretében működő Belvárosi Petőfi Emlékbizottság (másik nevén Petőfi Centenáriumi Emlékbizottság), valamint az MSZMP és a KISZ V. kerületi bizottsága, illetve az ORI szorgalmazta. (Az emlékbizottság vezetője Gyenes József belügyminisztériumi alkalmazott volt.) Ilyetén módon a sanzonbizottság engedélyezte, ugyanakkor a rendszer észbe kapott, és az eléggé egyértelmű áthallások miatt jó ideig hivatalosan mégsem szerepelhetett sem a rádióban, sem lemezen, mindössze Tolcsvayék koncertjein, ha volt ehhez merszük. Itt a közönségből akadtak, akik felvették, és kalózkazettákról bejátszották iskolai ünnepségeken, amiből incidensek is lettek. Az áttörést a Nemzeti dalnak a Koltay Gábor rendezte A koncert című film és az ennek alapjául szolgáló 1981. március 26-án a Nemzeti Sportcsarnokban rendezett hangverseny, illetve az erről készült dupla nagylemez hozta meg. A film „producere”, Nemeskürty István ugyanis sikeresen beszélte rá Bors Jenőt, az MHV igazgatóját, hogy a kiadványon szerepeljen a szám, még ha addig indexen is volt. Jó pártállami magyar szokáshoz híven azonban egy kis freudi hiba azért mégis csúszott a kiadásba, a lemezborítón ugyanis Tolcsvay László zeneszerző mellett szövegírónak nem Petőfit, hanem Bródy Jánost tüntették fel. Utóbbi némi iróniával tűzdelt véleménye szerint azért, mert ha már ennyi probléma volt ezzel a dallal, akkor az MHV-alkalmazottak biztos úgy gondolták, hogy azt nem is Petőfi, hanem ő írta.

A rockosított Nemzeti dal aztán 1985-től szinte kötelező elemévé vált a hivatalos állami megemlékezéseknek, Varga Miklós már ekkor is elemi erővel adta elő a darabot a Nemzeti Múzeum lépcsőjén, amit ország-világ láthatott a televíziók képernyőin. Mondhatni szelep szerepet játszott ez a dal, ami szintén egy kis rést jelentett a kommunizmus erős bástyáján. A rendszerváltás után is időről időre lehetett hallani a legkülönbözőbb fórumokon Tolcsvay László zenéjét március 15-i ünnepségeken,