Sztyeppei motvívumok a mesében
Makay László elemezte a történet sztyeppei szimbolikus elemeit: így a Fehérlófiához társuló alakokat olyan pusztai népeknek látta, akikre szüksége van a nomádoknak a vándorlásuk során, együtt erősebbek.
Makai László az útitársakról:
Az északi erdőlakók kitűnő prémvadászok voltak, az ércerek közelében bányásznépek túrták a földet, de ugyanezt tették a kedvező éghajlat alatt élő földet művelők is, s egyes vidékek lakói kitűnő kovácsok, ötvösök, nyereg- és íjkészítők stb. voltak. Az volt az erős és tartós államalakulat, amely a termelés és az élet különböző formáiból minél többet tudott a maga érdekkörébe vonni.”
A társaknak külön rangsoruk volt. A hűtlenné váló társak az alávetett népek hűtlenségét szimbolizálják.
A griffmadár, a próbára tevő és megmentő a turulmadár rokona, mely a magyarság totemállata, aki megjelent ősasszonyunk, Emese álmában, a méhére szállt, és megjósolta két fiú születését.
Berze Nagy János néprajzkutató feltárta, hogy a Fehérlófia mesének ötven változata létezik. Az, hogy édesanyja ló, bevett forma a pusztai népeknél, amelyek totemállatoktól származtatják magukat. Ugyanígy az alvilágba leszállás is az ősmagyar hitvilág fontos eleme, éppúgy, ahogy a világ háromosztatúsága is.
A Fehérlófia:
1. Vándormotívumaiban hasonló a sztyeppei népek meséihez.
2. Hőse magán viseli a sámán és táltos jegyeit.
3. Megjelenik a griffmadár motívuma is.
4. A gonoszokat legyőzi, a jókat segíti.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!