Már több mint négy éve annak, hogy a BMW bemutatta a 4-es második generációját, amely mintha lenyomata lenne a müncheni márka filozófiájának. Merthogy a 4-es sorozat és azon belül a négyajtós kupék táborát erősítő Gran Coupé változat benzines, dízel és elektromos kivitelben is kapható – a döntés a vásárlóé. A kínálat közepén helyet foglaló, 401 lóerős, összkerékhajtású verziót (i4 40 xDrive) tettük próbára, amely sok szempontból is elgondolkodtató.

Fotó: Stefler Balázs
1. Ufó helyett autó kinézete van
Az elmúlt évek egyik fontos tanulsága lehet sok gyártónak, hogy az extrém vagy emészthetetlen külsejű elektromos autóktól menekülnek a kuncsaftok. Jelen esetben a hűtőmaszkon és a zöld rendszámon kívül nincs is eltérés a többi 4-eshez képest, még a töltőnyílás helye is ott van, ahol a BMW-knél lenni szokott. Így az i4 nem sokkoló, de ettől még roppant látványos: a négyajtós kupék műfaja amúgy is olyan a tervezőknek, mint egy jutalomjáték, látszik, hogy nem csak egy megoldandó feladat volt. Itt van helye a szépérzéknek: az ívek és domborulatok, a hosszú motorháztető és a lámpák együttese miatt sokan utána fordulnak.

Fotó: Stefler Balázs
2. Sokkal otthonosabb, mint egy Tesla
Semmi sem marad a régi jó dolgokból? Ha a kilincseket nézzük, akkor bizony nem, ugyanis a trendi emelőlapos megoldás közel sem ideális. Ugyanakkor ezt leszámítva aligha okoz csalódást az i4: hatalmas, ívelt műszerfal mutatja, hogy high tech autó, mégsem hat ridegnek, mint sokak szerint egy Tesla Model 3. Még mindig vannak fizikai gombok a váltókar körül, például a menetprogramok közötti váltáshoz nem kell a menüben barangolnunk. De az anyagok és a színek is hozzájárulnak ahhoz, hogy otthonos legyen a belső, ráadásul alacsonyan ülünk, és az első fotelek nagyon kényelmesek. Csak hát a fránya kupéság miatt nem éppen derékbarát autó a Gran Coupé, és hiába közel 4,8 méter hosszú, a hátsó sor helykínálatán azért érezni, hogy nem a hatékonyság vezérelte a konstruktőröket.

Fotó: Stefler Balázs
3. M, mint megy, mint a veszedelem
401 lóerő nagyon sok. Ha pedig ezt a teljesítményt villanymotoros hajtás hozza létre, az eredmény még inkább letaglózó. Eco Pro programban is gyorsan reagál az i4 a menetpedál lenyomására, Sportban viszont akkora vehemenciával képes meglódulni, hogy a frászt hozhatjuk az utasokra. Itt nincs visszaváltás, nem kell megvárni, míg felépül a turbónyomás, a két villanymotor úgy megrántja az autót, mintha madzagon húzná egy láthatatlan erő. A rugózás feszes, de nem sprőd, a kormányzás pedig a márkától megszokott módon közvetlen. Bónuszként a BMW által komponált mesterséges hangok (gyorsítás, fékezés, gurulás) olyan érzetet keltenek, mintha egy belső égésű motoros autóban ülnénk – ha nem is emelkedik úgy a pulzusunk, mint a sorhatosok muzsikájától, de legalább ez is élőnek hat.
























Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!