Talán Walt Disney neve sem maradt volna fenn nélkülünk – így formálták át a magyarok Hollywoodot

Oscar-díjas vagy épp az aranyszoborra jelölt hazai alkotókkal telt meg az Uránia Nemzeti Filmszínház csütörtök délelőtt, hogy megünnepeljenek egy monumentális könyvet. A Budapest/Hollywood – Magyarok, akik beírták magukat az amerikai filmtörténetbe a legátfogóbb kötet a szórakoztatóipart átformáló hazánkfiairól.

Koltai Lajos, Szabó István és Rofusz Ferenc Fotó: Havran Zoltán

Már kézbe venni sem egyszerű: közel 700 oldal, 800 archív és kortárs fotó, ritka stúdióanyagok, dokumentumok és olyan relikviák, amelyek túlnyomórészt külföldi archívumokban vagy magángyűjteményekben rejtőztek. Nem született még olyan átfogó könyv korábban arról, miként hódították meg magyar szakemberek Hollywoodot, mint amilyen Kollarik Tamás Bánffy Miklós-díjas és Balázs Béla-díjas filmalkotó és Takó Sándor kétszeres Magyar Mozgókép-díjas filmalkotó közös műve.

Kollarik Tamás és Takó Sándor a Budapest/Hollywood – Magyarok, akik beírták magukat az amerikai filmtörténetbe című könyv bemutatóján Fotó:  Havran Zoltán

A sajtótájékoztató egy rövid vetítéssel kezdődött, amelyben hazai alkotók mellett külföldi művészek a tengerentúlon betöltött szerepünkről beszéltek. Kiderült példáult, hogy talán Walt Disney sem lett volna sikeres nélkülünk, hiszen a rajzfilmrendezőt egy magyar producer, Winkler Margit fedezte fel. Ezt követően nem történetórát tartottak, arra ott van a rendkívül látványos könyv, hanem egy kötetlen hangulatú kerekasztal-beszélgetést. Az első magyar Oscar-díjas, Rófusz Ferenc visszaemlékezett, hogy amikor A legyet forgatta, nem sokan bíztak a sikerben, hiszen unortodox módon egyetlen karakter sem volt a rövidfilmjében, végig csak azt látjuk, amit a címszereplő. 

Aztán bemutatták Kanadában, a közönség fütyült és ordított, gondoltam, kész, megbuktunk, aztán kiderült, hogy ez tetszésnyilvánítás volt, majd Bill Littlejohn, a Disney animátora megölelt.

– emlékezett vissza. 

Szabó István elmondta, hogy az Oscar – akármilyen ünneprontónak hangozhat – szerencse kérdése. Sokszor egyetlen szavazaton múlik, hogy az öt jelöltből kit választ az akadémia nyolcezer tagja, amelynek jelentős része meg sem nézi az alkotásokat – épp ezért a nomináció a fontos. – Hollywood az Osztrák–Magyar Monarchia gyermeke – jelentette ki, majd hosszasan sorolta a neveket a régiónkból, akik közösen létrehoztak valamit, ami az egész világot képes volt megérinteni.

A sajtótájékoztató után Koltai Lajos lapunknak elmondta, hogy az első élménye Hollywooddal kapcsolatban nem egy konkrét film megtekintéséhez, hanem egy váratlan eseményhez kötődik: a Megáll az idő után egy ottani kis forgalmazó elvitte Amerikába, mert esélye volt, hogy Oscarra jelölik. – Első osztályon repültem ki, ekkor még nem beszéltem angolul, de hamar találkoztam disszidált egykori osztálytársakkal, és ők fordították le nekem a Los Angeles Times vagy a San Francisco Chronicle cikkeit, amelyek az első oldalon hirdették, hogy Hollywoodba érkeztem. Szürreális volt, utána éveken keresztül, ha odakint dolgoztam, gyakran megesett, hogy csoportokat hoztak a forgatásra, hogy megmutassák, miként dolgozom – mondta.

Már az Angi Vera és a Ménesgazda kapcsán is felfigyeltek rá. Úgy érzi, a legfontosabb műveit mindig is megbecsülték, ami a díjakban is visszaköszön. Ma már nem illetődik meg, ha sztárokkal forgat, noha a 2007-es Este című drámában a két nagy kedvencét, Meryl Streepet és Vanessa Redgrave-et rendezte, a film tematikája máig fontos számára. Azt a kérdést feszegeti, miként lehet tisztességesen távozni ebből a világból. Az ő válasza az, hogy – miként az alkotásban is elhangzik – az élet legvégén semmi nem számít, mindegy, mit értünk el, kit öleltünk át. Ugyanakkor semmit nem tart fontosabbnak a szeretetnél, a tiszteletnél és a szenvedélynél. Ennek köszönhetően találja meg a hangot a forgatásokon az A kategóriás színészekkel is: 

Az egyébként rettenetesen kellemetlen természetű Robert Duvall csak figyelte, miként végzem a dolgom akkor is, amikor a lakókocsijában pihenhetett volna, de miután megértette a munkamorálomat, bármit kérhettem tőle.

Koltai Lajos szerint talán ez a kulcsa  a szakmájának, hogy ki kell alakítani azt a szeretetteljes légkört, amelyben a forgatáson mindenki hisz a másikban.