Oly hihetetlen. Alig egy hónapja, hogy összefutottunk Zselenc Zsöci barátunk könyvbemutatóján. Hogyléte iránt érdeklődtem, amire optimista választ kaptam: nem adom, fel, küzdök.
Mert Sanyi küzdő típus volt. Küzdött a szüleivel gyerekként, a ráerőltetett hegedűórák, valamint ezzel párhuzamosan a vasárnapi ebédhez általa szolgáltatott Dankó Pista-nóták ellen. Majd kamaszgyerekként, amikor zene-, valamint repülés közelbe került, amelyet a szigorú szülők annak ellenére sem támogattak, hogy mindketten pilóták voltak. De mégis véghezvitte akaratát. Ahogy mesélte, szinte járni is a Dunakeszi repülőtér selymes füvén tanult meg, első fotója egy vitorlázó gép mellett készült. A repülés iránti vágyát, szenvedélyét még a szinte évi rendszerességgel bekövetkező, olykor súlyos sárkányrepülő balesetek sem tudták csillapítani.
Az ötvenes években született generáció nehezen maradhatott ki a magyar zenei élet nyüzsgéséből. Ilyen, vagy olyan szinten mindenkit elért a beat, később a rock, ami nekünk, akkori tinédzsereknek „ügy” volt. A többségnek fogyasztói, vagy felhasználói, a szerencséseknek, tehetségeseknek előállítói szinten. Sanyi ez utóbbiak csapatát erősítette. Felcseperedett kamaszként gubbasztott a földön egyik kedvence, később barátja, Bencsik Sándor gitáros Lecke utcai lakásának szobájában és figyelte a mester ujjainak száguldozását a húrokon. Persze maga is próbálkozott a zenével; a Sikátor együttesben, anyagi okokból, az áhított billentyűk helyett csupán a hat húr jutott. De ennek is örült. Ám az igazi megmérettetés – noha a komponálással is próbálkozott – mégis csak a dalszövegírás lett. Kísérletezett a Dinamittal, szöveget írt Máté Péternek, az igazi nagy durranás azonban mégis csak a Pandoras’ Boxnak írt verseivel következett be. Ő vetette papírra a Bolond, a Hölgyválasz, a Szupergép, a Levél, az Éjféli szekér, az Egérszerenád, vagy éppen az azóta legendává, rockhimnusszá érett A zöld, a bíbor és a fekete költői szövegét.

Amely elsőre nem nyerte el a P. Box- tagok tetszését, aztán Radics Béla halála ezt a dilemmát is feloldotta. Amint a szöveg elkészült, a próbateremből egyenesen a Megyeri úti temetőbe vették az irányt, épphogy le nem késve a gitárkirály végső búcsúztatójáról. Hasonló kanosszát járt be egy másik emblematikus rock sláger, az Európa is, amelyet Sanyi eredeti dalszövegével még Kék farmer címmel énekelt Varga Miklós.