Oly hihetetlen. Alig egy hónapja, hogy összefutottunk Zselenc Zsöci barátunk könyvbemutatóján. Hogyléte iránt érdeklődtem, amire optimista választ kaptam: nem adom, fel, küzdök.
Mert Sanyi küzdő típus volt. Küzdött a szüleivel gyerekként, a ráerőltetett hegedűórák, valamint ezzel párhuzamosan a vasárnapi ebédhez általa szolgáltatott Dankó Pista-nóták ellen. Majd kamaszgyerekként, amikor zene-, valamint repülés közelbe került, amelyet a szigorú szülők annak ellenére sem támogattak, hogy mindketten pilóták voltak. De mégis véghezvitte akaratát. Ahogy mesélte, szinte járni is a Dunakeszi repülőtér selymes füvén tanult meg, első fotója egy vitorlázó gép mellett készült. A repülés iránti vágyát, szenvedélyét még a szinte évi rendszerességgel bekövetkező, olykor súlyos sárkányrepülő balesetek sem tudták csillapítani.
Az ötvenes években született generáció nehezen maradhatott ki a magyar zenei élet nyüzsgéséből. Ilyen, vagy olyan szinten mindenkit elért a beat, később a rock, ami nekünk, akkori tinédzsereknek „ügy” volt. A többségnek fogyasztói, vagy felhasználói, a szerencséseknek, tehetségeseknek előállítói szinten. Sanyi ez utóbbiak csapatát erősítette. Felcseperedett kamaszként gubbasztott a földön egyik kedvence, később barátja, Bencsik Sándor gitáros Lecke utcai lakásának szobájában és figyelte a mester ujjainak száguldozását a húrokon. Persze maga is próbálkozott a zenével; a Sikátor együttesben, anyagi okokból, az áhított billentyűk helyett csupán a hat húr jutott. De ennek is örült. Ám az igazi megmérettetés – noha a komponálással is próbálkozott – mégis csak a dalszövegírás lett. Kísérletezett a Dinamittal, szöveget írt Máté Péternek, az igazi nagy durranás azonban mégis csak a Pandoras’ Boxnak írt verseivel következett be. Ő vetette papírra a Bolond, a Hölgyválasz, a Szupergép, a Levél, az Éjféli szekér, az Egérszerenád, vagy éppen az azóta legendává, rockhimnusszá érett A zöld, a bíbor és a fekete költői szövegét.
Amely elsőre nem nyerte el a P. Box- tagok tetszését, aztán Radics Béla halála ezt a dilemmát is feloldotta. Amint a szöveg elkészült, a próbateremből egyenesen a Megyeri úti temetőbe vették az irányt, épphogy le nem késve a gitárkirály végső búcsúztatójáról. Hasonló kanosszát járt be egy másik emblematikus rock sláger, az Európa is, amelyet Sanyi eredeti dalszövegével még Kék farmer címmel énekelt Varga Miklós.
A Zöld, a bíbor és fekete sikertörténete nem állt meg a P. Box kis-, illetve nagylemezénél. A P. Mobil egy évtizeddel később oly módon tűzte műsorára, hogy Bencsik halálára emlékezve a szövegíró kiegészítette egy versszakkal, amelyet aztán a négy „rock tenor” Varga Miklós, Vikidál Gyula, Deák Bill Gyula valamint Tunyogi Péter éneke tett halhatatlanná. Utóbbi énekes emlékére készült egy hasonló megrázó szövegű, csak éppen még kevéssé ismert rock himnusz a Zuhanás az ég felé, amelyet a Tunyó emlékét ápoló zenekar tart műsorán.
Csiga Sanyi élete összeforrt a rockzenével. Vékony, jellegzetes alakja időről-időre felbukkant a rock klubokban, ahol tiszteletére egészen biztos, hogy felcsendült A Zöld a bíbor és a fekete, és mindenki örömmel invitálta egy-egy közös fotóra. Élete a Pandora’ s Boxról szólt, hiszen az ő ötletei öltöttek testet a P. Mobillal való szakítás után alakuló új zenekar színpadképének, jelképeinek kialakításában. A kétezres években saját formációt is létrehozott: a Black Box elnevezés utalás a repülőgép fekete dobozára, és persze az örök kedvenc formációjára is.
Sanyi sohasem adta fel. Legutóbb szerzői albumára készült, amely összefoglalta, csokorba gyűjtötte volna szövegírói pályafutását. Mutogatta a dalokat, olyanokat is, amelyek talán el sem jutottak a közönséghez. Az olyan utolsó mohikánok egyike, aki élt-halt a rockzenéért, aki a „szakmából” mindenkit ismert és mindenki ismerte. Sőt szerette. Szerették, mert tudott kompromisszumot kötni, konfliktust kerülni.
2022. április 9-én jelent meg a hír, amelyet párja, Ilona osztott meg: „Elment a kedves, a társam, barátom, szerelmem. Már szabadon szárnyal. Csiga Sándor nincs velünk többé.”
Ezúttal érte szól a dal: „…a csónak partot ért / Hideg csendben, fekete minden, legyen az álmod, / Legyen az álmod szép”.
Csiga Sándor hatvanhét évet élt. A Zöld a bíbor és a feketéből, csak a fekete maradt.
Borítókép: Csiga Sándor dalszövegíró (Fotó: a szerző archívuma)
