Már sokan vannak, akik látták a Star Wars: Az ébredő Erőt, még többen viszont még csak most akarják megtekinteni a Csillagok háborúja-franchise hetedik epizódját. Azt a részt, amely három évtizeddel A Jedi visszatér után játszódik, és amelyben megannyi sokkoló fordulattal szembesülhetnek a nézők.
A Han Solót alakító Harrison Ford több alkalommal elmondta: nem szeretne spoilerezni és nem szeretné, ha más így tenne. Amikor az Empire magazin azt kérdezte tőle, hogy benne lesz-e a nyolcadik epizódban, azt mondta, ezt nem kérdezhetik meg tőle. „Megegyeztünk abban, hogy az szolgálja leginkább a néző érdekeit, ha ő maga ismerheti meg a sztorit, ahelyett hogy elmondanák neki. Számomra az nem szolgálja a nézőket, ha a történet kimenetelére vonatkozó konkrét kérdéseket megválaszolok” – mondta a lap riporterének. Pár napja pedig a BuzzFeednek adott interjújában emelte fel szavát a spoilerezés ellen, mondván: az emberek fizetnek azért, hogy megnézhessék a filmet. „Te is fizettél érte. Hadd fizessen ő is a teljes élményért” – tette hozzá a színész, aki a sajtót is megdicsérte: szerinte még sosem voltak ennyire tiszteletteljesek a médiumok.
A rajongók rettegése már odáig fajult, hogy a Google Chrome-hoz lehet olyan kiegészítőt letölteni, amely megóv a potenciális spoilerektől, mások pedig minimálisra csökkentik közösségi média-használatukat. A sajtóorgánumok Magyarországon is óvták az olvasókat a spoilerektől, ám néhány híresebb magánszemély – mint például Schmuck Andor vagy Sváby András – kulcsfontosságú részleteket árult el a történettel kapcsolatban.
A spoiler szó az angolban korábban pusztítót jelentett, még az Ószövetségben, Jeremiás könyvében is szerepelt, majd az amerikai National Lampoon magazin 1971. áprilisi számában jelent meg először ma ismert értelmében. Ám igazán az internet egy korai korszakához, egy 1982-es Usenet-beszélgetéshez kötik a kifejezést, itt a második Star Trek-film kapcsán alkalmazta egy felhasználó a „spoilerveszély” kifejezést, mielőtt részletekbe menően elemezte volna az alkotást – írta 2010-es A „spoilerveszély” története és használata című cikkében a The Awl. A kifejezést ezt követően is főleg az online térben terjedt el, és főleg sci-fikkel kapcsolatban, de a kétezres években már mindenféle szórakoztatóipari termékkel kapcsolatban használták.
A Slate áprilisi cikkében azt írta, hogy az emberek aszerint viszonyulnak a spoilerezéshez, hogy az adott történet érzésük szerint a múltban vagy a jövőben játszódik. Éppen ezért az olyan történetekkel kapcsolatos spoilerezéssel megengedőbbek, mint a Trónok harca vagy a Harry Potter, míg a sci-fik tekintetében hevesebben reagálnak a részletek kiszivárogtatására.
Utóbbiak egyébként könyvadaptációk is egyben, így különösen fájó lehetett J.K. Rowling rajongóinak, amikor a hatodik Potter-kötetért álltak sorban, és azt kiáltották nekik, hogy (VIGYÁZAT, SPOILERVESZÉLY!!!): „Piton megöli Dumbledore-t!” Ilyen esetekről a The Washington Post számolt be. A Trónok harca pedig – írja a Slate – még speciálisabb helyzetben van, hiszen jelenleg még a könyvekből készülnek az évadok, de eljön az idő, amikor már a sorozat előrébb tart majd a sztorikban. Így most még a könyveket kivégző emberek spoilerezhetnek a kizárólag a sorozatot nézőknek, míg ez a későbbiekben megfordulhat.
Sokan véletlenül kottyintanak el egy-egy részletet a közfigyelemre számot tartó filmek/könyvek/sorozatok történéseiből, ám ha figyelmeztetik őket, hogy a hallgatóság még nincs mindazon infók birtokában, mint a beszélő, elhallgatnak. Ám vannak olyanok is, akik direkt spoilereznek, mert élvezik. Ők a spoilertrollok, akik mindenáron a figyelem középpontjába akarnak kerülni azzal, hogy a kulturális termék megjelenése előtt vagy közvetlenül utána fontos részleteket szivárogtatnak ki. A Washington Post szerint a spoilertől való rettegés még inkább arra ösztökéli az efféle trollokat, hogy kotyogjanak.
De vajon valóban olyan nagy veszély-e a spoilerezés, és tényleg annyira félünk tőle? Egy 2011-es, a San Diegó-i Kalifornia Egyetemen elvégzett kutatás szerint teljesen fölösleges ráförmedni a spoilerező ismerősökre. Ugyanis azon személyek, akik egy könyvnek megnézik az utolsó oldalát, azaz megismerik a sztori végét, sokkal jobbnak tartják a történetet. Nicholas Christenfeld és Jonathan Leavitt pszichológusok kutatása azt is kimutatta, hogy a spoilerek mindenféle történet esetében pozitívan hatnak, még a csavaros végű, rejtélyekkel teli sztoriknál is. A kutatók szerint ennek az az oka, hogy valójában nem a történet végkifejlete a fontos a kultúrafogyasztók számára, hanem a közlés minősége. Ráadásul egy elspoilerezett sztorit könnyebb befogadni, mint egy teljesen ismeretlen történetet – vélik a pszichológusok. A kísérletben olyan szerzők novellái vettek részt, mint Anton Csehov, Agatha Christie vagy John Updike.
Nem lenne tudomány a tudomány, ha a fentiek ellenkezőjét nem tudná bizonyítani. Benjamin Johnson (Amszterdami Szabadegyetem) és Judith Rosenbaum (Albany Állami Egyetem) 2015-ös kutatása arra mutatott rá, hogy a spoilerek képesek tönkretenni egy történetet, mivel csökkentik a szórakozás élményét az emberekben. Az egyetemistákon elspoilerezett és ismeretlen történetekkel végzett kutatás során előbbieket kevésbé találták élvezetesnek a résztvevők. Kiderült az is, hogy a spoileres sztorik kevésbé mozgatták meg és gondolkodtatták el az alanyokat. Johnson szerint az eredmények egyébként meglepőek voltak, mert azt várták, hogy a spoilerezés egyeseknél javít majd a történet megítélésén, ám minden esetben negatív hatása volt. Rosenbaum hozzátette, hogy azért mégis akadt, aki igényelte, hogy előre ismerje a sztorit: a gyorsan, ösztönösen gondolkodó emberek így könnyebben értelmezték a történeteket.
