A Slate áprilisi cikkében azt írta, hogy az emberek aszerint viszonyulnak a spoilerezéshez, hogy az adott történet érzésük szerint a múltban vagy a jövőben játszódik. Éppen ezért az olyan történetekkel kapcsolatos spoilerezéssel megengedőbbek, mint a Trónok harca vagy a Harry Potter, míg a sci-fik tekintetében hevesebben reagálnak a részletek kiszivárogtatására.
Utóbbiak egyébként könyvadaptációk is egyben, így különösen fájó lehetett J.K. Rowling rajongóinak, amikor a hatodik Potter-kötetért álltak sorban, és azt kiáltották nekik, hogy (VIGYÁZAT, SPOILERVESZÉLY!!!): „Piton megöli Dumbledore-t!” Ilyen esetekről a The Washington Post számolt be. A Trónok harca pedig – írja a Slate – még speciálisabb helyzetben van, hiszen jelenleg még a könyvekből készülnek az évadok, de eljön az idő, amikor már a sorozat előrébb tart majd a sztorikban. Így most még a könyveket kivégző emberek spoilerezhetnek a kizárólag a sorozatot nézőknek, míg ez a későbbiekben megfordulhat.
Sokan véletlenül kottyintanak el egy-egy részletet a közfigyelemre számot tartó filmek/könyvek/sorozatok történéseiből, ám ha figyelmeztetik őket, hogy a hallgatóság még nincs mindazon infók birtokában, mint a beszélő, elhallgatnak. Ám vannak olyanok is, akik direkt spoilereznek, mert élvezik. Ők a spoilertrollok, akik mindenáron a figyelem középpontjába akarnak kerülni azzal, hogy a kulturális termék megjelenése előtt vagy közvetlenül utána fontos részleteket szivárogtatnak ki. A Washington Post szerint a spoilertől való rettegés még inkább arra ösztökéli az efféle trollokat, hogy kotyogjanak.
De vajon valóban olyan nagy veszély-e a spoilerezés, és tényleg annyira félünk tőle? Egy 2011-es, a San Diegó-i Kalifornia Egyetemen elvégzett kutatás szerint teljesen fölösleges ráförmedni a spoilerező ismerősökre. Ugyanis azon személyek, akik egy könyvnek megnézik az utolsó oldalát, azaz megismerik a sztori végét, sokkal jobbnak tartják a történetet. Nicholas Christenfeld és Jonathan Leavitt pszichológusok kutatása azt is kimutatta, hogy a spoilerek mindenféle történet esetében pozitívan hatnak, még a csavaros végű, rejtélyekkel teli sztoriknál is. A kutatók szerint ennek az az oka, hogy valójában nem a történet végkifejlete a fontos a kultúrafogyasztók számára, hanem a közlés minősége. Ráadásul egy elspoilerezett sztorit könnyebb befogadni, mint egy teljesen ismeretlen történetet – vélik a pszichológusok. A kísérletben olyan szerzők novellái vettek részt, mint Anton Csehov, Agatha Christie vagy John Updike.
