Ridegebb merényletet aligha követhet el egy film a nyájas néző ellen, mint hogy már a címében lelövi a poént. A Cloverfield Lane 10. esetében ehhez a 2008-as Cloverfield szolgált munícióval, amelyben E. T. és Godzilla szerelemgyermeke Sztálingráddá kalapált egy amerikai metropolist. A megaszörnyfilmnek nincs ugyan sok köze az eredetileg The Cellar címmel készült kamarathrillerhez, ám ez nem zavarta annyira J. J. Abramset, aki közös univerzumba taszította a két alkotást. Legalábbis a címlopás erre utal.
A producerzseni viszont attól producerzseni, hogy a nézőcsalogatás eme átlátszó gesztusán túllépve is képes összegereblyézni filmjének azt a nagyságrendű közönségét, amely valóban megilleti. A bemutató előtt csupán két hónappal, az Abrams-féle rejtélymarketing szellemében kiadott előzetes az év egyik meglepetésfilmjét ígérte, és nem is alaptalanul.
A történet szerint az autóbalesetet szenvedett Michelle (Mary Elizabeth Winstead) egy rideg pincehelyiségben tér magához – kiláncolva. Így nem csoda, hogy a kisvártatva felbukkanó házigazdában először a fogvatartóját látja, ám a furcsa, mogorva Howard (John Goodman) állítja: megmentette az életét. Nemcsak azzal, hogy kiszedte a roncsok közül és ellátta a sérüléseit, hanem mert menedéket nyújtott számára a tanyája alatti atombiztos bunkerben. Időközben ugyanis kitört az apokalipszis, magyarázza a férfi, amit az óvóhely harmadik lakója, a fiatal Emmett (John Gallagher Jr.) is megerősít. A nő továbbra is menekülne, de hamarosan be kell látnia, hogy odalent tartózkodni egyelőre egészségesebb.
Vagy mégsem? A bunkertulajdonos személyét övező rejtély ugyanis egyre csak hízik. Howard labilis elmeállapota őszintének tűnő, emberi megnyilatkozásai ellenére is bizonytalanságban tartja a túlélőket. Michelle nézőpontján keresztül hol a veszélyes szociopatát, hol a megkeseredett és zavart, de alapvetően jólelkű csodabogarat látjuk a kivénhedt veteránban.
A legtöbb színésznek túl nagy lenne ez a kabát, John Goodmanre azonban mintha ráöntötték volna. Akkorát alakít, amilyet csak a Coen testvérek szintén rászabott filmszerepeiben láthattunk utoljára. Howard karakterében ráadásul minden erőlködés nélkül egyesül A nagy Lebowski zakkant veteránja, a Hollywoodi lidércnyomás szórakoztató hotellakója és az Ó, testvér, merre visz az utad? szélhámos bibliaárusa, miközben a Tortúrát megidézve időnként Kathy Bates elmebeteg szipirtyója is kikacsint a vászonról.
A Cloverfield Lane 10. az a film, amely sejtetett fordulatai ellenére is totális bizonytalanságban és növekvő feszültségben tart, az elejétől szinte a stáblistáig. Még ha a végkifejlet nem nyeri is el mindenki tetszését, annyi bizonyos, Hollywoodtól igencsak ritka ajándék az ilyen tiszta, borzongató élvezet.
