Bár ilyen volna egy szappanopera!

Hajdu Szabolcs a saját lakásában tartotta állami támogatás nélkül forgatott filmjének sajtópremierjét.

Nem veszélytelen, ha egy alkotó túl közel engedi magához a nézőt. Márpedig Hajdu Szabolcs éppen ezt csinálta. Hiszen lehetne-e közelebb férkőzni valakihez, aki a saját lakásába invitálja a közönséget? A Macerás ügyek, a Fehér tenyér és a Bibliotheque Pascal rendezője új filmjét a hivatalos magyar filmkészítési rendszeren kívül, egy átlagos nagyjátékfilmhez képest aprópénzből, a saját lakásában, a saját családjával forgatta. Ő maga írta, rendezte és a főszerepet is eljátszotta. Az Ernelláék Farkaséknál egy különös kísérlet, amely egyelőre az alkotókat igazolja.

Hajdu Szabolcs legutóbbi filmje, a Délibáb itthon hatalmasat bukott, és a sikertelenségen túl számos egyéb csapás is érte a rendezőt. „Nagyon rossz spirálban voltunk, lementünk az aljára, ahol volt egy pont, amelynél már nem lehetett lejjebb menni” – nyilatkozta erről az időszakról lapunknak. Ezt követően vágtak bele a film alapjául szolgáló színdarab megalkotásába. Az Ernelláék Farkaséknál című kamaradrámát tavaly áprilisban mutatták a Maladype Színházzal. A maga műfajában egyedülálló előadásról van szó, nagyon filmszerű és visszafogott, talán emiatt is kikerülhetetlen volt, hogy Hajdu Szabolcs vászonra vigye a történetet.

Ahogy az előadásban, a filmen is a rendező és felesége, Török-Illyés Orsolya játszotta Farkasékat, míg Ernelláékat Tankó Erika és Szabó Domokos. A darabban két színész, Szilágyi Ágota és Gelányi Imre alakították a gyerekszereplőket, a filmben pedig Hajduék gyerekei, Zsiga és Lujza álltak kamera elé. A hangmérnöki munkát a Színház- és Filmművészeti Egyetem diákjai végezték, Hajdu Szabolcs tizenhárom operatőr tanítványa fényképezte a filmet.

A történet szerint Ernella, férje, Albert és lányuk, Laura csalódottan érkeznek haza Skóciából, ahol nem sikerült megvetniük a lábukat. Az éjszaka közepén állítanak be Ernella húgához, vagyis Farkasékhoz, akik láthatóan jobban állnak anyagilag, sikeresebbek a munkájukban, ám a magánéletük szintúgy feszültségekkel terhes.

A film a színdarab alaphelyzetéből indul, ám már az első pillanatban nyilvánvalók a különbségek. Hiszen amíg a néző tekintete az előadásban szabadon mozog, a film kijelöli, hogy mit látunk. A kamera egy pesti lakás belső tereiben kering, folyamatos mozgását a szereplők határozzák meg. Egészen pontosan a szereplők viszonyai. Senki sincs egyedül, még akkor sem, ha csak őt magát látjuk: minden gesztus, minden mozdulat valaki máshoz viszonyítva értelmezhető csak. Ez a társas lét azonban közel sem feszültségmentes. Sőt, a film mozgatórugója a feszültség.

A negyvenen túliak válsága jelenik meg az Ernelláékban. Ám Hajdu Szabolcs és alkotótársai sikeresen lépték át a kliséket – sikertelenség, önhazugság, düh, unalom –, amelyek megjelennek ugyan, de csak mint az élet természetes részei. Hiszen egy személyes válság a valóságban is nyomasztóan klisés. Akár egy szappanopera. A különbség csupán annyi, hogy ha valaki ezt egy művészi alkotásban igyekszik megmutatni, tovább kell gondolnia a kliséket. Hajduék megteszik. És így a felhalmozódott feszültség egy örvényhez hasonlóan szippantja magába a szereplőket és a nézőt egyaránt. A műfaji keretek azonban ennek ellenére mégis ugyanazok, mint a kora esti műsorsávban sugárzott teleregényeké – nem véletlen a kissé nehézkes cím sem. Jó lenne, ha minden szappanopera így nézne ki – mondta erről a rendező sajtóbemutatón.

Amit, ahogy azt a rendező Karlovy Varyban megígérte, a saját lakásukon tartottak. Vagyis nézőként beléphettünk a film terébe. Amit a nagyszobában felállított vásznon láttunk, az vett körül bennünket a valóságban. Mindez persze csak akkor lett volna több puszta érdekességnél, ha minden érdeklődő Hajduéknál nézhetné meg az Ernelláékat, ám erre nem lesz mód.

Igaz, a hivatalos, szeptember 29-i mozipremier előtt a stáb lehetőséget adott arra, hogy bárki az otthonában az alkotókkal közös beszélgetéssel kiegészítve nézhesse meg a díjnyertes filmet. A film címéhez méltó volt már a kezdés is, hiszen az első lakásmozi-vetítést épp egy Farkas nevű családnál tartották. Számos lakásszínházi produkció született már, a koncert és a gerillaétterem is hódít a budapesti otthonokban, de az ilyen típusú mozizásnak még nincs meg a hagyománya, persze ebben a forgalmazóknak is nagy szerepe van.

Az Ernelláék Farkaséknál esetében azonban nem is lehetne jobb marketingfogást elképzelni, hisz azzal, hogy Hajdu Szabolcsot és feleségét a saját nappalinkban faggathatjuk, ugyanolyan őszinte helyzetet teremthetünk, mint ami a vásznon megjelenik. Farkaséknál például az alkotók elmesélték, hogy néha milyen nehéz volt a kisfiukkal, Zsigmonddal forgatni. A rendezőt ez a helyzet sokszor annyira frusztrálta, hogy egyes jelenetekből inkább kihagyta volna a fiát, ettől viszont Török-Illyés Orsolya vált feszültté, és így a film a forgatáson szinte valósággá vált.

Az Ernelláék filmalapos támogatás nélkül készült el. Hajdu korábban többször elmondta, menynyire idegenkedik Vajnáék rendszerétől. Ezúttal sem akart részt venni a mára általánossá vált filmkészítési folyamatban, így minimális költségvetésből, barátok, kollégák segítségével készítették el a filmet. A Karlovy Vary-i fesztivál nagydíja mindenestere fényesen igazolta az alkotókat; ez a kamaradráma valóban különleges.