Trump és Clinton a South Parkban is megküzdenek

Melyik elnök akarta a sorozatban bombázni a mennyet? Ki tervezett gyémántrablást? Rajzfilm és politika.

Tizenkét évvel később mindketten visszatértek: Douche és Sandwich ezúttal Trumpként és Clintonként jelenik meg. Garrison tanár úr játssza a re­publikánus jelöltet, szemben Hillaryvel, aki felbukkant már korábban, pél­dául a 11. évad 4. részében is. (A nem épp hízelgő ábrázolás Clinton merevségén élcelődött.) Az epizódokat valóban az élet írja: az első részekben Garrison-Trump mondhatott bármilyen durvát, népszerűsége csak nőtt. Kétségbeesett: hiszen még nyerhet is, miközben semmiféle terve nincs! Végül aztán rájött, ha a nőket támadja, tényleg elfordulnak tőle. Eközben Clintonról sem festenek túl jó képet: a harmadik epizódban például Trump-Garrison az elnökjelölti vitában radikális őszinteséggel próbálkozik. „Egy beteg és dühös kisember vagyok. Kérem, ha fontos maguknak a hazánk jövője, akkor szavazzanak rá. Neki legalább van némi tapasztalata, és nem is annyira rossz, mint hiszik” – mondja, de hiába. Clinton ugyanazt az előre begyakorolt egy mondatot ismétli erre is: „Az ellenfelem hazudik és nem megbízható.” Trump pedig csak még népszerűbb lesz: milyen nyílt és őszinte ember, lelkendeznek a szavazók.

Akinek már kétszer is sikerült, amiért Clinton most harcba száll: a demokrata Barack Obama a 12. évad 2. részében, 2008 márciusában jelent meg először a képernyőn. (A Britney új külseje című epizódban egy tévévita erejéig bukkant fel.) Az első fekete elnök hamar hivatkozási alappá is válhatott a polkorrektséggel folyvást szembeszálló sorozatban. „Azt hiszem, megértem. Te nem akarsz beengedni egy feketét a házadba. Azt gondoltam, jött a változás. Azt hittem, ha van fekete elnökünk, a gondolkodásmód is változik” – szembesül Dr. Mephesto (magyarul: Mefityisztó) a 201. epizódban (14/6.) a bebocsátásért könyörgő fekete panaszával. „Igazad van, van fekete elnökünk, gyere be” – enyhül meg a professzor, mire beront Cartman, aki természetesen átverte őt patetikus monológjával.

Milyen is Obama a South Parkban? Örök ígéret, leginkább, akinek változást hirdető plakátjait a legjogosabb kérdéssel graffitizték össze: „mikor?” (13. évad, 2. rész, 2009. március) Mindig kimért, elegáns, jellemzően öltönyben-nyakkendőben látjuk. Kétszer választják meg, de mintha mindkétszer csak úgy az ölébe hullna a siker: mond pár biztató szót, az emberek pedig szeretnék hinni, hogy tényleg változást hoz. Akkor adjunk egy esélyt az elnökségnek – dönt az About last night végén, mikor a gyémántrablás után Michelle Obamával megbeszélik, hogy akár meg is próbálkozhatnak ezzel, „miért ne?” alapon.

Persze a korábbi republikánus jelöltek sem tehették zsebre a látottakat, elég csak az említett gyémántrablásban részt vevő McCainre gondolnunk. Alelnökjelöltje, Sarah Palin pedig ugyanebben a részben egy valójában rafinált politikusként tűnt fel, aki csak eljátssza a nem túl szofisztikált redneck szerepét. („Csupán annyit mondanék azoknak, akik most kicsit csalódottak az eredmények miatt, hogy jövőre is lesz egy év, és lehet, hogy 2009-ben is indulok az alelnökségért” – tájékoztatja a sajtót a sorozatbéli Palin.)

Bővebben volt alkalom kritizálni a kétszer is megválasztott republikánus elnököt, George W. Busht, akiről a legjellemzőbb epizód talán a 6. évad 12. része volt 2002 novemberében. Ebben a vezetőt arról tájékoztatják: a már halott Szaddám Huszein a mennyben van, és ott készül terrortámadásra tömegpusztító fegyvereivel. Az amerikai kormány természetesen úgy dönt, ez esetben ideje elkezdeni bombázni a mennyországot. Bush karakterét az animációs sorozat fejlődésével újra is rajzolták, később már jóval valósághűbbnek bizonyult. Például a másik fontos epizódjában, a 9/11-es összeesküvés-elméletekről szólóban. (10. évad, 9. rész) A kormány ebben elraboltatja az összeesküvésben nem hívő Stant és Kyle-t, Bush pedig megpróbálja lelövetni őket. Az elnök állítja, valójában a kormány megrendelése volt a terrortámadás. Később kiderül: csak azért terjesztik ezt, hogy erősnek és hatalmasnak mutassák a valójában a helyzetet uralni képtelen, kétségbeesett vezetést.

Trumppal és Clintonnal kezdtünk, a végére így említsük meg a másik Clintont is. Bill leginkább egy olyan elnökként jelent meg, aki próbál jót tenni hazájának, de rendre elbukik. Eközben ráadásul még szexbotrányok is kísérik pályáját. Clinton viszont olcsóbban megúszta, mint alelnöke, Al Gore, aki nem túl stabil mentális állapotában még egy ellenséget is kitalál, a medvedisznóembert (10. évad, 6. rész, 2006. április), hogy attól megvédhesse a világot. A kritika oka nyilvánvaló: ugyanezen évben jött ki a Kellemetlen igazság című dokumentumfilm, melyben Gore a globális felmelegedéstől igyekszik megmenteni a bolygót.