Nem csak a kerítésépítést kritizálja a South Park

A politikai korrektséget ugyanúgy ostorozza a South Park, még ha ez olykor ki is marad a beszámolókból.

Az animációs sorozat féloldalas értelmezése persze nem újdonság: korábban is jellemző volt, hogy mindenki szereti csak a világnézetébe könnyen illeszkedő epizódokat kiemelni, miközben Trey Parker és Matt Stone valójában senkit nem kímél, liberálisokat vagy baloldaliakat épp úgy nem, mint keresztényeket vagy jobboldaliakat. A kerítéshúzós epizód láttán persze sokan gondolhatták, hogy a South Park készítői is azonos állásponton vannak menekültügyben azokkal, akik kevésbé szkeptikusak az érkező tömegek beilleszkedésének lehetőségeit illetően, ez azonban korántsem biztos. Ezt mutathatja az eggyel korábbi rész is, amiben a politikai korrektség iránt végsőkig elkötelezettek házához többek közt szír menekültek tucatjait küldték, hogy aztán az így kialakuló kaotikus állapotok maguk alá temessék őket. Igaz, ez a rész végén nem sikerült, miután inkább a houellebecq-i behódolás történt meg, a szereplők elfogadták, hogy azt kell mondani, amit az akaratukat erőszakosan érvényre juttatók hallani akarnak.

A média nagy része persze a 19. évad második részét nézte nagy örömmel, melyben South Park lakói kerítésépítésbe fognak, hogy így állítsák meg a Kanadából érkező menekülteket. Utóbbi országban ugyanis egy olyan elnököt választanak meg, akinek nincsenek komoly javaslatai, és aki nehéz helyzetbe sodorja az államot. Végül Kanada épít falat, az Egyesült Államok viszont nem hagyhatja ezt, ezért a tanár, Garrison bejut az országba, hogy maga oldja meg a problémát. Mint a 444 is írja, végül Kyle-tól hallható a tanulság, hogy „nem beszédek miatt hagyják el emberek az otthonaikat, hanem mert a hisztériában olyan arcok kerülnek hatalomra, akik romba döntenek mindent, ezért menekülni kell előlük. És mi magunk is könnyen járhatunk így”. A rész inkább ezt, a demagógiát és a populizmust igyekszik kritika alá vonni.

Csakhogy még az epizód rövid bemutatása is szelektívre sikerült az erről beszámoló magyar lapoknak. A polkorrekt harcosok ebben az epizódban is feltűnnek, ezt a vonulatot azonban mellőzte a média, ahogy azt is, hogy miként alakítják át a kisváros életét az érkezők. „Az amerikai közéletben a szómágia nem a migráns szó körül zsezseg, hanem azon, hogy illegal vagy undocumented immigrant-nak kell hívni őket, utóbbi a politikailag korrekt változat” – vonja meg például a párhuzamot Plankó Gergő a 444-en, azt sugallva ezzel, hogy a „szómágiát” azok viszik a sorozatban, akik szkeptikusak a menekültek érkezésével kapcsolatban, miközben valójában a polkorrektség iránt gyorsan elköteleződő Randy csap le a kocsmában illegális migránsokról beszélőkre.

Az sem igen került bemutatásra, hogy az iskolában nagy számban megjelenő kanadaiak óra közepén egyszer csak zenélni kezdenek, minek utána a PC igazgató dühösen számon kéri a tanárt, miért nem tartja tiszteletben a vallási és egyéb szokásaikat, majd elküldi továbbképzésre, mondván, majd akkor ezentúl „két nyelven” is fog tanítani. Ezt a Comment blognak is sikerült kihagynia, erősen rákoncentrálva, hogy a sorozatban az orbánihoz hasonló doktrínát ítélik el. És bár nyilvánvaló, hogy az egybites félelmeket kifigurázzák (kanadaiak válasza: azért építettek falat, hogy ne erőszakolják meg az amerikaiak az asszonyaikat), de a PC-ből fakadó önfeladáshoz sem viszonyulnak másképp.

Persze, a 444 még mindig jobban visszaadta a valóságot, mint azok, akik azt állították, hogy az új epizód a magyar helyzetet dolgozta fel.

A Where My Country Gone? mellett a Stunning and Brave epizódban is voltak menekültek, ráadásul szírek is, a rész ugyanakkor még inkább a politikai korrektséget támadta, a PC fontosságának hirdetőjét egy izmos, ellentmondást nem tűrő agresszorként bemutatva. A férfi feldühödik, amiért Kyle azt meri mondani, hogy a transzszexuális sportoló, Caitlyn Jenner nem hős, majd amikor Bruce Jennerként utalnak rá, haragja még látványosabb lesz. A politikai korrektség bajnokai ragaszkodnak hozzá: Jennerről csak azt szabad mondani, hogy egy káprázatos, bátor nő, negatív kritikával nem illethető. Cartman később megpróbálja azzal lefegyverezni a férfit, hogy közli vele, kiskorú szexuális zaklatásával fogja vádolni: a férfi viszont nem ezért veri össze, hanem mert eközben szerinte Cartman nem megfelelő kifejezéseket használ. Végül többek közt menekültekkel rohantatják le a PC hőseinek házát, de jön Kyle és kanosszát jár: kimondja, hogy Jenner bátor, és hősnek tekinthető.

Az epizód egyébként nem is kapott annyira rossz kritikákat, a The Bustle nevű feminista portál szerint például rosszabbra lehetett számítani, bár így is helytelen volt szerintük, hogy Jennerre „he”-ként és nem „she”-ként hivatkoztak. Ugyanakkor a lap egyetért azzal, hogy nem szabad mások véleményét elnyomni a polkorrektség nevében, és ha valaki nem tartja Caitlyn Jennert hősnek, azt joga van elmondani. Ugyanakkor a The Bustle szerint a PC nem az, hogy Jennert nem lehet, csak bátor hősnek nevezni. Az ATTN is arról írt, hogy a netes megszólalók közül sokan üdvözölték az epizódot, főleg, mert úgy látják, az egyetemi kampuszokon túl messzire ment a politikai korrektség, átcsapott túlérzékenységbe. Erről közölt nemrég hosszú cikket a The Atlantic is.

Nem először kritizálta a polkorrektséget a sorozat, emlékezetes a hatodik évadból A tolerancia haláltábora című epizód is, melyben kirekesztőnek nevezik az iskolások viselkedését, csak mert nem tetszik nekik, hogy meleg tanáruk az órán ad elő szexgyakorlatokat egy másik férfival. A gyerekeket egy koncentrációs táborra hasonlító helyre viszik, ahol egész nap az elfogadásról kell rajzolniuk, ha pedig nem dolgoznak elég gyorsan, természetesen fenyítésre számíthatnak.

Vagy ott van a 18. évad The Cissy című epizódja, melyben a transzgender ideológiával kapcsolatos megnevezési vitákon ironizálnak. Ismert: ennek jegyében nevezték el a nem-transznemű embereket ciszneműeknek, kijelentvén, hogy nekik eleve járnak olyan társadalmi kiváltságok, melyek másoknak nem. A Cartman súlyos bűne című, negyedik évadbeli epizódban pedig a címszereplőt gyűlölet-bűncselekménnyel vádolják, mert kővel dobta meg fekete osztálytársát. Ha mást dobna meg, az elintézhető lenne egyszerűbben, de így javítóintézetbe kell mennie, mondván, etnikai bűncselekményt követett el.

A sorozatra emellett ugyanúgy jellemző liberális, libertárius gondolatok támogatása is, máskor épp a konzervatívabb nézeteket bírálják. Migránsos rész is volt már, a nyolcadik évadból ilyen volt A jövő jövevényei: már akkor is álmegoldásokkal próbálkoztak a kétségbeejtő jövőből érkező menekültek távol tartására, míg az epizód végén rájöttek, hogy ezt csak úgy tehetik meg, ha a jövőt kezdik építeni. Nem a menekültek ellen kell fellépni, hanem olyan világot teremteni nekik, ahonnan nem akarnak elmenekülni – szólt az epizód üzenete. A kilencedik évadban pedig a Kövesd a tojást című részben álltak ki a melegházasság mellett: az epizódban párokra leosztva tojásokra kellett vigyázniuk a gyerekeknek, és bár a tanár igyekezett bebizonyítani, hogy két fiú nem tudja jól ellátni a feladatot, ez nem volt igaz. Végül emiatt be is vezették a melegházasságot a rész végére.

A készítőknek az iszlám szélsőségesekkel is meggyűlt már a bajuk, miután több epizód is a Mohamed-ábrázolás tilalmát helyezte középpontba. A 200. rész után azt lehetett sejteni, meg is mutatják a vallási vezetőt, a halálos fenyegetések után viszont meghátráltak, az ünnepi epizódot nem is engedték újra adásba. Korábban pedig a Family Guyt kipellengérező duplaepizód üzenetévé tették meg, hogy nem szabad engedni a terrorista fenyegetéseknek, Mohamedet meg kell mutatni, mert ha valaki meghátrál, az csak még harciasabbá teszi majd a fanatikusokat.

Az ideológiai egyoldalúság egyáltalán nem jellemző a sorozatra, még ha a különböző világnézeteket képviselők szeretik csak azt látni belőle, ami a sajátjukéba beleillik. Bár egyes liberális gondolatok is megjelennek, de a világnézeti betagozódás nem a sorozat sajátja. Ahogy Megadja Gábor írta még 2011-ben a Kommentárban: „A South Park természetesen nem ideológiai természetű. Szerzői magukat a legtöbb esetben „középre” pozicionálják, akik minden szélsőséget elvetnek. Ez a közép azonban nem azonos azzal a világnézeti semlegességnek nevezett valamivel, amit a közép fogalma alatt a liberálisok szeretnének érteni.”