Mi viszont Madeleine szemszögét kapjuk meg: egy olyan gyermekibb nézőpontot, ahonnan a komolyabb események is más fénytörést kapnak. A prousti gyermekkor emlékeit itt nem a sütemény íze őrzi magában: a nyaraló körül megjelenő páva hangja, tolla, a régi fényképek lesznek azok, amelyek olykor teljesen kitöltik a lány világát. Gyönyörű pillanatai a filmnek, ahogy a külvilág minden zaját elnyelve csak a páva hangja marad Madeleine számára, és ő próbál megragadni valami valódi szépséget a mindennapos magányban. Thill játékát érdemes egyébként kiemelni: miközben Zaglia hozza a karakteréhez szükséges minimalizmust, a kisebbik lány valóban élettel tölti meg a vásznat. Érdemes lesz rá figyelnünk a jövőben is.
###HIRDETES2###
