„Igen, Meryl Streep nagyszerű volt, mint mindig, de a legjobb köszönőbeszédet tegnap éjjel a külföldi filmek díjazottja, az iráni Asghar Farhadi mondta el.” A dicséret a Slate-ről származik, 2012-ből: ekkor vehette át a direktor a Nader és Simin – Egy elválás története című filmjéért megérdemelt Oscarját. Akkor, amikor az Egyesült Államok és Irán viszonyát leginkább a nukleáris létesítményekről vívott vita határozta meg, s bármikor elképzelhető volt a kapcsolat elmérgesedése, Amerika ellencsapása.
Erős drámában idézi meg Millert Farhadi
Talán meglepő, de az Oscar-díjas Nader és Simint jegyző Farhadi legújabb filmje kapcsán könnyen eszünkbe juthat Christopher Nolan zseniális Mementója. Az ügyfél a közepe táján megy át lendületesebb bosszúfilmbe: Emad (Shahab Hosseini) felesége, Rana (Taraneh Alidoosti) megerőszakolóját kutatja. A becstelenséget meg kell torolni, de kiről is szól mindez valójában: a nőről, vagy jóval inkább a saját életében okozott nehézségeket megbosszulni kívánó férfiról? – írtuk kritikánkban az Oscarra jelölt filmről.
Ebben a közegben díjazták Farhadi filmjét, amely megmutatta, hogy az irániak épp olyan hétköznapi gondokkal küzdő, normális, elismerésre, gyermekeik boldogulására vágyó emberek, mint bármelyik másik ország népei. „Ebben a pillanatban rengeteg iráni néz minket a Föld minden pontjáról, én pedig különösen boldognak képzelem őket. Nem csupán egy fontos díjkiosztó, film vagy filmkészítő miatt azok, hanem mert akkor, amikor politikusok között zajlik a vita háborúról, megfélemlítésről, agresszióról, addig itt országuk, Irán nevéről a ragyogó kultúrája kapcsán esik szó. Gazdag, ősi kultúrája kapcsán, amelyet mára a politika sűrű pora lepett be” – hallhattuk a 2012-es Oscar-gálán attól a Farhaditól, akinek Az ügyfél című filmjét most is jelölték Oscar-díjra, a legjobb külföldi filmek kategóriájában. Csak most épp, ha díjazzák is, a rendező biztosan nem fogja tudni átvenni a szobrocskát.
Öt éve, amikor minden szem Iránra szegeződött, valószínűleg maga Farhadi sem sejtette volna: 2017 dilemmája az lesz számára, hogy el tud-e, elmenjen-e a díjkiosztóra, és szót emeljen-e az Egyesült Államok politikája ellen. Az emberi jogok kapcsán rendre Iránnak volt magyaráznivalója: Dzsafar Panahi rendezőt a filmjei miatt ítélték el, Leila Hatamit, a Nader és Simin női színészét pedig korbácsra akarták ítélni, csak mert a vörös szőnyegen puszival üdvözölt egy ismeretlent.
Az iszlám világgal szemben nem épp baráti hangot megütő Donald Trump elnökké választása azonban új helyzetet teremtett. Pénteki rendelete, amelyben felfüggesztette a szíriai menekültek fogadását, valamint hét muszlim országból kilencven napra megtiltotta a beutazást, máris hatalmas vihart kavart. A biztonságra, illetve terrorizmusra hivatkozó rendelet egyebek közt az irániak beutazását sem engedélyezi. Nem meglepő, hogy Az ügyfél női főhőse, Taraneh Alidoosti máris közölte: bojkottálja a gálát a „rasszista” korlátozás miatt.
###HIRDETES2###
És bejelentést tett Farhadi is: mint közleményében írta, eredetileg jelen kívánt lenni, felszólalva a tiltás ellen, de aztán annyi lett a „ha és amennyiben” az út kapcsán, hogy a maradás mellett döntött. „A keményvonalasok, függetlenül a nemzetiségüktől, nagyon hasonlóképp tekintenek a világra” – vont párhuzamot a Trump-adminisztráció és az iráni szélsőségesek között.
Mint említette, „mi és ők” felosztást teremtenek ezek az emberek, amivel céljuk, hogy a másikakról félelemmel teli kép alakuljon ki a saját országukban. Szerinte a félelem elültetése eszköz arra, hogy igazolják szűk látókörű emberek szélsőséges, fanatikus viselkedését. Végül Farhadi elítélte azt az „igazságtalan helyzetet”, amelybe Trump honfitársait és hat másik ország állampolgárait hozta.
