A háború előtt Szaflarska a lengyel közvélemény szemében az amerikai színésznőkhöz hasonló típust testesítette meg, mind külső megjelenésében, mind a ráosztott karakterek tulajdonságait illetően. Bár szerepelt a háború utáni első lengyel egész estés filmben – a zenei témájú Tiltott dalokban –, ami komoly közönségsikernek bizonyult, a vonalas szocialista mozi elvárásainak nem tudott megfelelni. Később persze számos filmszerep találta meg, és a 60-as évek közepétől meghatározó társulati tagja volt a Varsói Drámai Színháznak is. Talán nem ő játszotta a legmeghatározóbb filmszerepeket az elmúlt évtizedek lengyel mozijában, ugyanakkor személyes kisugárzása és egyre terebélyesebb életműve komoly tiszteletet és elismerést váltott ki. A rangos díjak mellett – legjobb színésznő díja a gdyniai filmfesztiválon, 2008-ban Arany Kacsa-díj, amit az akkor százéves lengyel mozi legjobb színésznőjeként érdemelt ki, nem is beszélve a legmagasabb filmes kitüntetésről, az Orláról – a közszeretet ritka adományában is részesült. Komoly sikert aratott a Dorota Kedzierzawska rendezte, 2012-es Inny swiat (Más világ) című dokumentumfilm is, melyben hosszú életének fordulatairól mesélt derűvel és humorral.
Finomsága, életszeretete és szerénysége sokaknak fog hiányozni. Ahogy a színházi rendező és egyetemi tanár Erwin Axer egykor megfogalmazta: Minden szerepe gyémántként ragyogott ( ) Olyan hangvilla ő, ami értékelhetővé teszi az egész zenekar játékának tisztaságát.
