Többször számolt be a média a 90-es években, de még a 2000-es évek elején is róla, hogy vannak magyar emberek, akik barlanglakásokban élnek, s e kőlyukaknak nevezett szoba-konyhás hajlékok egy része életveszélyes állapotban van. A barlanglakás a szegénység szinonimája több száz éve, főként a zsellérek lakták. A Miskolctól Sirokig tartó vulkáni tufavonulatba számos ilyen hajlékot vájtak, a két világháború között 17 településen 5000 ember élt barlanglakásban. M. Kiss Csaba televíziós riporterként 1997-ben járt Sirokon, de tovább látott a riolittufa, a népi építészet csodája, a cigányok telepfelszámolási programjai és a privatizációk után megszűnő több ezer munkahely problematikáján: olyan, részben barlanglakásokban élő romákkal is találkozott, akik futballcsapattal akarták kivívni falujuk megbecsülését. A cigány focisták, öniróniává fordítva egy finomabb gúnynevüket, braziloknak nevezték magukat.
M. Kiss Csabát nem engedte el a történetük, s végül a noszvaji barlanglakásoknál, s főként a Pest megyei Acsán – a falu lakóinak nagyszerű statisztálásával – leforgatta első játékfilmjét Rohonyi Gáborral, a Konyec rendezőjével. A Brazilok M. Kiss műfaji meghatározása szerint etnomese – a rendezői ambíció viszont, hogy Magyarország minden etnikai feszültsége egy focipályán sűrűsödjék, eltúlzottnak tűnik. Persze feszültség, konfliktus így is adódik, de nem társadalmi drámát, inkább könnyed, néha könnyes vígjátékot kapunk.
A nyitójelenet – dühös rottweiler kerget fát lopó fiatalokat – akár véresen is folytatódhatna, de a kiskamasz narrátor megszólalása biztosítja a nézőt arról, hogy nem Sára Sándor, Schiffer Pál vagy Gyarmathy Lívia világába csöppen. – Könnyű reggeli kocogást láttunk – világosít fel minket ízes beszédével Puporka Fingi (Lakatos Erik), aki bemutatja a szereplőket, s a történet helyszínét, Acsát, amely a csóró végéről a legszebb, ahol „tejföl minden, csurig boldogság”. Fingi derűje, életszeretete ragyogja be a történetet, amely szinte magától, a karakterek sorsának logikájából bomlik ki: épp kiengedik az aranytesót, Puporka Áront (Nagy Dániel Viktor) a börtönből, aki azért ült, mert összeverekedett az alpolgármester fiával, Törökkel (Dóra Béla), amikor a polgármester (Fekete Ernő) a falu új papja, Csaba atya (Bánki Gergely) javaslatára bejelenti, hogy a falubajnokságon a Blúbojsz, az Áfész, a Hivatal, a Tanerő és a Sasok mellett a romák csapata, a Brazilok is elindulhat. A tét nem kicsi, amit egy, a faluból elszármazott milliárdos állna, ám nem csak emiatt főhet a feje a látszatrasszista alpolgármesternek, Józsinak (Schmied Zoltán): fia, a Török ugyanis szemet vetett Acsa legszebb lányára, Rozira (Farkas Franciska), aki történetesen Áron húga, elvágyódik a faluból, s egész nap csak Gáspár Lacin jár az esze.
Régi igazság: a valóságban gyakran fordul elő képzelettel alig követhető valószínűtlenség – a Brazilok fordulatai sokszor ilyenek. Akárcsak mesebeli karakterei, akik másfelől mégiscsak nagyon hús-vér figurák – Fekete Ernő komikus polgármesterével az életben is sok településen találkozhatunk. A mese leegyszerűsít, a történetben visszaköszönnek a sztereotípiák – a rendőrök kivétel nélkül előítéletesek, korruptak, a romák pedig lopnak. Parádés színészi alakítások teszik emlékezetessé a filmet, ami a hivatásos színészekre, amatőr szereplőkre egyaránt igaz.
A Brazilok talán több mesét és több percet is elbírt volna, de „tejföl minden”, s nem sajnáljuk tőle a happy endet: ma már a felújított siroki barlanglakásokat is kibérelhetjük, szinte luxusigényű apartmanként.
