A svéd filmgyártás és színészképzés nagymestere hetvenhét éves korában hunyt el. Híres színészcsaládban született: édesapja a színész-rendező Hasse Ekman, nagyapja pedig, aki után a nevét is kapta, a némafilmes korszak egyik ikonja, Gösta Ekman volt.
A hírnevet az 1978-as Picasso kalandjai címszerepe hozta el számára. Tage Danielsson és Hans Alfredson szerzőpáros abszurdja a XX. század eleji párizsi művészvilágot mutatta be. Benne a záró képsorok legendás sejtetésével, miszerint a nagy festő mégsem távozott az élők sorából. Hogy mit gondolt erről Picasso megformálója, Gösta Ekman? „Hát hogyne élne! Nézzen rám! Úgy nézek én ki, mint aki már elpatkolt? Látja? Nemhiába adtuk azt az alcímet a filmnek, hogy Százegy szeretetteli hazugság Picassóról. Naná, hogy él! És immár örökkön csintalankodik” – nyilatkozta 2004-ben lapunknak a svéd színész.
Dolgozott együtt 1956 és 1961 között Per-Axel Branner, Bengt Ekerot és Ingmar Bergman rendezőkkel is. Színházi színészként kezdett, illetve szerepelt a Jönssonligan-sorozatokban is. Visszatérő színész volt a rendkívül népszerű svéd komikus páros, a Hasse & Tage munkáiban.
Gösta Ekman 2003-ban visszavonult, később mégis két filmben is főszerepet játszott felesége, Marie-Louise Ekman oldalán. „Rengeteget olvasok, végre szabadon élhetek, fejleszthetem magam. Francia nyelvtudásomat csiszolom. Úgy érzem, ez tesz boldoggá. Élvezem, ahogy nő, tágul a világ. Az elmúlt fél évszázad alatt letettem annyit a közösség elé, hogy a hátralévő tíz-tizenöt évben megérdemlem a nyugalmat, a szabadságot” – mondta interjúnkban még a visszavonulása kapcsán.
