Egyre inkább úgy tűnik, ez nem a kritikai siker éve lesz Ewan McGregornál. Előbb a Trainspotting folytatása, majd most első rendezése, az Amerikai pasztorál kapott hideget-meleget, főként bírálatokat, mondván, nem sikerült felnőnie a feladathoz. Másként fogalmazva: kedvenc skót színészünk az elvárások foglya lett, azoké a várakozásoké, amelyek meglétét maga is betáplálhatta a projektbe. Mint a jobb sorsra érdemes heroinista, aki nagyon magasra akart jutni, de csak a zuhanás lesz a jussa.
Érdemes ezt hangsúlyozni: valóban jobb sorsra lenne érdemes az Amerikai pasztorál is. Kedvezőbb fogadtatásra, amire akkor lenne lehetőség, ha a kritikusok el tudnának vonatkoztatni az irodalmi alapműtől, Philip Roth emlékezetes regényétől. McGregor első rendezése leegyszerűsíti a bonyolult szövésű történetet, hétköznapi drámává silányítja azt – érkeztek a reakciók Guardiantől a New York Timesig. Végül megérhettük már azt is, hogy a kissé vérszegény, vizualitásában nagyjából a ’40-es Óz, a csodák csodáját megidéző, élő szereplős Szépség és a szörnyeteg jobb értékeléseket kapott az Amerikai pasztorálnál. Hovatovább hónapok óta annak az Emma Watsonnak az alakításáról beszél a világsajtó, aki nagyjából kétféle arccal képes végigjátszani a filmjeit.
Az Amerikai pasztorálban ellenben legalább olyan kimagasló színészi alakításokat kapunk, mint nemrég A régi városnál. Kétségtelen: a Casey Affleck-film esetében nem volt egy Roth-szintű, rendkívül nehéz alapanyag, amelynek filmre vitelétől olyan sokat várhattak az érdeklődők. Érdemes viszont a regénytől elválasztva tekinteni Ewan McGregor rendezői debütálására, és máris felsejlik: egy még így is rendkívül komplex szövésű, több összetett karaktert megmutatni képes, nehéz kérdéseket felvető filmet láthatunk.
A vietnami háború idején játszódó mű főhőse Seymour Levov, azaz „a Svéd”, aki a gimnáziumban a sportcsapat ünnepelt sztárja, hogy aztán a szépségkirálynőt elvéve, már egy lánygyermekkel megáldva folytassa idilli életét. Ami hamar rémálomba fordul, miután a kiskorától dadogó gyermek, Merry nem lép túl a szokásos kamaszkori lázadáson, és beáll kormányellenes „forradalmárnak”, az elnyomottak felszabadításáért küzdő harcosnak. Első forradalmi lépéseként felrobbantva egy postahivatalt, ezzel elvéve egy ember életét. A lány elmenekül, miközben apja folyamatosan kutatja őt, egyre csak őrlődve, vajon tényleg elkövethette-e gyermeke a robbantást. Csak befolyásolták őt, jelenleg is valahol mossák az agyát – mondogatja úton-útfélen.
