Hiába hogy reneszánszát éli a horror, és havonta kijön két kaszabolós és három parajelenséges film: mindezek sokszor semmi egyediséget, újítást nem tudnak felmutatni. Zsigeri rémület helyett marad a megszokott panelek kiszámítható egybedobálása.
Már csak ezért is figyelemreméltó Lichter Péter új filmje, az egzotikus „avantgárd horror” jelzővel illetett Fagyott május. Nem mintha nagyon szükséges lenne a megkülönböztetés: amennyi horror hazánkban készül, az alapján Lichternek nem kell tartania a közeljövőben műfaji konkurenciától. Így lehet, hogy még az egyetlen horrorban, amely belátható időn belül itthon forgott, sincsenek váratlanul lecsapó démonok, zombik, egyéb rémségek. Bár végig egy erdőben barangolunk, a láncfűrészes mészáros felbukkanására is hiába várunk. Sőt, bármiféle éles akcióra is: bár találunk hullákat, hallunk rejtélyes hangokat, bolyongunk az éjjeli erdőben, nem kerülünk szembe semmiféle ördögi gonosszal.
Legalábbis a megszokott módon nem: Lichter filmje a horror alapelemeit hordozza, zsigereinkig hatol, de ezt kínzó monotonitással, őrjítő magánnyal és egy ősrégi számítógépbe vitt, szaggatott levéltöredékekkel éri el. A rendszerváltás után járunk egy elhagyatott nyári tábor körül, ide vetődött be egy bujdosó ember – a sztori erejét garantálja a forgatókönyvet jegyző Bartók Imre író is. Hogy lehet mégis, hogy horrorként tekinthetünk a kísérleti műre, amely az alkotó eddigi rövidfilmjeihez hasonlóan nem a történet, hanem a (rém)álomszerű hangulat miatt lesz érdekes?
„Elhangzott már olyan kritika, hogy a Fagyott május a horror felől nézve nagyon avantgárd, az avantgárd felől nézve pedig felépít bizonyos műfaji elvárásokat” – a Kortárs Online-nak így foglalta össze filmje ellentmondásait Lichter. Egy másik interjúban példaként felhozva Lars von Trier filmjeit, a musicalt kifordító Táncos a sötétbent, illetve a gengszterfilmmel játszó Dogville-t.
Erre hívta fel figyelmünket az ELTE BTK filmtudományi tanszékének docense, Gelencsér Gábor is, akinek már volt alkalma megtekinteni a művet. „Fontos, hogy a horrorban természetfeletti erő szokott a félelem forrása lenni, szemben mondjuk a thrillerrel. Ehhez képest a Fagyott májusban valóban nem jelenik meg a szörny, mégis ott van a sejtelmes képek hangulatában” – mondta lapunknak.
A Metropolis filmes szaklap alapítója, Varga Balázs egyenesen úgy látja, hogy a horror vizuálisan valójában kísérleti műfaj. „Kísérleti film és műfajiság nem áll élesen szemben egymással, és ez különösen egyértelmű a horror esetében. Hiszen a horror mint egyértelműen hatásközpontú műfaj, gyakran nyúl olyan, szokatlan vizuális megoldásokhoz – szubjektív beállításverziók, képkompozíciók, színdramaturgia –, amelyek a nézőre gyakorolt érzelmi-zsigeri hatást tudják erősíteni” – fejtette ki lapunknak. Így szerinte ha nem történetmesélés mentén értelmezzük a műfajt, megtalálhatjuk, miként lesz kísérleti műfaj.
Gelencsér szerint jóval szofisztikáltabb, de nem kevéssé hatékony ez a horror, amelyben a néző képzeletére van bízva, mi is a szorongás oka. „Más hatás, mint egy vérfarkasé, de – számomra legalábbis – még kifejezőbb” – tette hozzá. Ezt pedig most az érdeklődők is megtapasztalhatják: az Art+-ban júniusban is többször vetítik a filmet.
