Mi jöhet még ezután? Elkészül a Sagrada Família? A magyar válogatott kijut a világbajnokságra? Felújítják a 3-as metrót? Terry Gilliam a múlt héten bejelentette, hogy közel két évtizednyi szélmalomharc után végre sikerült befejeznie a Don Quijote-filmje forgatását. Ez a hír persze csak akkor szól nagyot, ha ismerjük a Monty Python tagjaként híressé vált rendező kálváriáját. Nagyon röviden, ha a balszerencsés filmek kategóriájában is osztanának Oscar-díjat, Gilliammel senki sem vehetné fel a versenyt. Az ember, aki megölte Don Quijotét elátkozott volt az indulása pillanatától kezdve, és úgy tűnik, hiába csattant az utolsó csapó, csak nem sikerül feloldani az átkot: a rendezőt a korábbi produkciós cég jogsértéssel vádolja, egy portugál lap szerint pedig a forgatócsoport helyrehozhatatlan károkat tett egy 12. századi világörökségi kolostorban. Gilliam mindent cáfol és visszavonult az utómunkákhoz, mi pedig csak reménykedhetünk benne, hogy a vágószobát nem mossa el a szökőár.
– Előbb halok meg, mint ez a film – érzékeltette elszántságát és elkeseredését tavaly a rendező. Az El Pais című spanyol lapnak adott interjúban hozzátette, a Don Quijote forgatása számára olyan, mint egy gyógyszeres kezelés, „a film egy agytumor, amit el kell tüntetnem”. Pedig szűk húsz éve még optimistán fogott hozzá a produkcióhoz. Épp befejezte a Félelem és reszketés Las Vegasban című filmjét, ami a kasszáknál megbukott ugyan, de a DVD-kiadás miatt gyorsan kultuszfilmmé vált, akárcsak a három évvel korábbi 12 majom, vagy a 1991-es A halászkirály legendája. Nem beszélve a 1985-ben készített Brazilról, amelyet a mai napig a rendező legjobb munkájának tartanak. Vagyis csaknem másfél évtizede amihez nyúlt – a jelentős rajongótábora számára legalábbis –, arannyá vált. Ekkor jött a Don Quijote.
Gilliam elsőre 40 millió dollárt szeretett volna összekalapozni a filmre, végül 32 millió jött össze, amivel a Don Quijote, mivel egy fillér amerikai támogatás sem volt benne, a valaha készített legdrágább európai produkció lett volna. A rendező majd két évig kereste a megfelelő főszereplőt, mielőtt rátalált volna a francia Jean Rochefort-ra. A színész ezt követően hét hónapig tanulta az angol szöveget, a forgatás így 2000 szeptemberében kezdődhetett el. Rochefort mellett Johnny Depp bukkant volna fel a filmben, egy 21. századi reklámügynök szerepében, aki hirtelen a 17. században találja magát.