Nem sokkal maradt le a versenyben a tavaly bemutatott Cell című mozi sem, amely újfent a félelmetes használati tárgyak témáját járja körül, ezúttal a mobiltelefonokra fókuszálva. Egy kór a telefonhálózaton terjedve tomboló gyilkosokká változtatja az embereket, egy maroknyi túlélő pedig igyekszik megtalálni az ellenszert. Ahogy több kritikus megjegyezte, a sztori a megírásakor, 2006-ban még akár izgalmasnak is tűnhetett, 2016-ban azonban már csupán lerágott csont volt, amit még Samuel L. Jackson és John Cusack sem tudott újra elevenné tenni.
Úgy tűnik, Kingnek nem volt szerencséje a filmre vitt háztartási eszközökkel. Az 1995-ben készült A mángorló is jó eséllyel pályázhat a legrosszabb adaptáció címére. Talán már meg sem lepődnek, ha elárulom, hogy a gonosz ezúttal a címszereplőbe költözött, amely a rábízott ruhák ráncai mellett egy mosoda alkalmazottait is igyekezett minél jobban kisimítani. Nem sikerült sokkal jobban az 1990-es Éjszakai műszak sem, amelyben már nem egy mosoda, hanem egy textilgyár munkásai közül szedi áldozatait a rém. A valódi áldozat azonban a néző, bár ha csak valamilyen gonosz erő nem kényszeríti erre, aligha akad olyan ember, aki végignézi az Éjszakai műszakot.
Bár a sort még hosszan folytathatnánk, a tucatnyi fércmunka ellenére Stephen King munkáinak filmes és televíziós adaptációit mégis igen magasan jegyzik. Köszönhetően részben az olyan sorozatoknak és tévéfilmeknek, mint a Rémkoppantók, a Langolierek, A búra alatt, A köd, vagy a Kennedy elnök meggyilkolását időutazó thrillerré alakító 11.22.63.
Az író szerencséjére munkái több egyedi látásmódú rendezőben is visszhangot keltettek. Ennek köszönhetően olyan adaptációk születtek, mint a Brian De Palma rendezte 1976-os Carrie, amely King első regénye alapján egy fiatal lány történetét meséli el. A Sissy Spacek alakította Carrie-t vallási fanatikus anyja távol tartja a világtól, így a lány saját nemi érésével sincs tisztában. Mikor iskolatársai kegyetlenül gúnyt űznek belőle, Carrie-ből előtör emberfeletti ereje.
