Stephen King ennél rosszabbat már tényleg nem érdemel?

A Setét torony kapcsán összeszedtük a horror mesterének legjobb és a legpocsékabb filmes adaptációit.

Nem sokkal maradt le a versenyben a tavaly bemutatott Cell című mozi sem, amely újfent a félelmetes használati tárgyak témáját járja körül, ezúttal a mobiltelefonokra fókuszálva. Egy kór a telefonhálózaton terjedve tomboló gyilkosokká változtatja az embereket, egy maroknyi túlélő pedig igyekszik megtalálni az ellenszert. Ahogy több kritikus megjegyezte, a sztori a megírásakor, 2006-ban még akár izgalmasnak is tűnhetett, 2016-ban azonban már csupán lerágott csont volt, amit még Samuel L. Jackson és John Cusack sem tudott újra elevenné tenni.

Úgy tűnik, Kingnek nem volt szerencséje a filmre vitt háztartási eszközökkel. Az 1995-ben készült A mángorló is jó eséllyel pályázhat a legrosszabb adaptáció címére. Talán már meg sem lepődnek, ha elárulom, hogy a gonosz ezúttal a címszereplőbe költözött, amely a rábízott ruhák ráncai mellett egy mosoda alkalmazottait is igyekezett minél jobban kisimítani. Nem sikerült sokkal jobban az 1990-es Éjszakai műszak sem, amelyben már nem egy mosoda, hanem egy textilgyár munkásai közül szedi áldozatait a rém. A valódi áldozat azonban a néző, bár ha csak valamilyen gonosz erő nem kényszeríti erre, aligha akad olyan ember, aki végignézi az Éjszakai műszakot.

Bár a sort még hosszan folytathatnánk, a tucatnyi fércmunka ellenére Stephen King munkáinak filmes és televíziós adaptációit mégis igen magasan jegyzik. Köszönhetően részben az olyan sorozatoknak és tévéfilmeknek, mint a Rémkoppantók, a Langolierek, A búra alatt, A köd, vagy a Kennedy elnök meggyilkolását időutazó thrillerré alakító 11.22.63.

Az író szerencséjére munkái több egyedi látásmódú rendezőben is visszhangot keltettek. Ennek köszönhetően olyan adaptációk születtek, mint a Brian De Palma rendezte 1976-os Carrie, amely King első regénye alapján egy fiatal lány történetét meséli el. A Sissy Spacek alakította Carrie-t vallási fanatikus anyja távol tartja a világtól, így a lány saját nemi érésével sincs tisztában. Mikor iskolatársai kegyetlenül gúnyt űznek belőle, Carrie-ből előtör emberfeletti ereje.

Négy évvel később készült el Stanley Kubrick remekműve, a Ragyogás. Jack Nicholson alakítása a hótól elzárt szállodában lassan megőrülő Jack Torrance szerepében legendássá teszik a filmet, ám Stephen King eleinte nem volt túl lelkes. Elsősorban azt kifogásolta, hogy Kubrick kihagyta a főhős alkoholizmusát, vagyis a regény hangsúlyozottan önéletrajzi vonatkozását. King hosszú ideig küzdött a különféle függőségekkel az alkoholtól a kokainon át a nyugtatókig, a nyolcvanas évek végétől kezdve azonban leállt minden szerrel.

A híres írót foglyul ejtő őrült olvasó története, vagyis a Tortúra is önéletrajzi, igaz, csak szimbolikus értelemben. A regényben King a rajongók reakcióit tárta föl, amelyek a gyakorlatban aligha váltak olyan szélsőségessé, ahogy azt a filmben is nyomon követhettük. Kathy Bates az írót sakkban tartó ápolónő szerepéért 1990-ben Oscar-díjat kapott.

Számos film érdemelne még említést az Állj mellém!-től a Menekülő emberen, a David Cronenberg rendezte A holtsávon, és A köd-ön át a 1408-ig, vagy a Tom Hanks főszereplésével készült Halálsoron-ig, van azonban egy, ami kihagyhatatlan, amit sokan minden idők egyik legjobb filmjeként emlegetnek, ez pedig A remény rabjai. Az 1994-es börtöndráma egy a felesége meggyilkolásával hamisan megvádolt és életfogytig tartó rabságra ítélt bankár történetét mondja el. A Tim Robbins és Morgan Freeman főszereplésével készült filmben horrornak és természeti feletti erőknek nyoma sincs, annál többet tudunk meg azonban belőle az emberi gonoszság banalitásáról.

Több száz feldolgozással a háta mögött a szeptemberben hetvenéves Stephen King továbbra sem lassít, ha filmről és tévéről van szó. A Setét toronyból már készül a kötelező tévésorozat, és hamarosan a mozikba kerül az Az című regényének legújabb feldolgozása. A gyilkos bohóc szörnyűségeit feltáró filmet az év legijesztőbb horrorjaként reklámozzák.