Több szempontból is az év meglepetésfilmjeként köszönthetjük a Michael Showalter rendezte Rögtönzött szerelmet. Az Apatow-istálló filmjei (Kész katasztrófa, Felhangolva, Ananász expressz, Lepattintva stb.) kapcsán a felszabadult, politikailag inkorrekt humorhoz éppúgy hozzászokhattunk, mint a görcsmentes hozzáálláshoz, egyedi történetvezetéshez. Az eredetileg The Big Sick címen futó alkotás viszont ennél is többet tud: lelke van a produkciónak. A pakisztáni gyökerű stand-up komikus és a váratlanul kómába zuhanó lány szerelmét elmesélő sztori bájosabb, szívmelengetőbb már nem is lehetne.
Másrészt a kulturális különbözőségeket humorba ágyazó filmek esetében sokszor tapasztalhatunk pedagógiai szándékot, itt viszont ezt nem érezni. Az alkotók valóban egy izgalmas és nagyon emberi történetet szerettek volna elmesélni, nem pedig valamiféle fontos üzenetet ráerőszakolni a nézőkre.
Mindez persze nem meglepő, hiszen Kumail Nanjiani és Emily V. Gordon a saját szerelmük történetét írták meg, ráadásul a főszerepet a pakisztáni–amerikai humorista alakítja. Emily szerepét Zoe Kazan kapta meg, aki az ágynak esésig tartó rövid időszak alatt is tökéletesen érzékelteti, miért sokat ígérő és valóban nehezen feledhető a kapcsolat, ami kialakul a két fiatal között. A nő nem tudja viszont elfogadni, hogy párja a családja előtt titkolja őt, és meghunyászkodik a pakisztáni hagyományokat az amerikai közegben is erőltető szülők előtt.
A Rögtönzött szerelem így azt az utat meséli el, ahogy Kumail a történtek hatására szép lassan képes lesz a nehezebb megoldást választani, és kiállni maga és a választása mellett. Ebben Emily szülei segítik őt, akik szintén a film erősségét jelentik. Ray Romano (Szeretünk, Raymond) és Holly Hunter zseniális párost alkotnak, alakításuk egyszerre rendkívül humoros és nagyon is életszerű, fájóan valóságos. Minden apró gesztusukat, fintorukat és túlzásba vitt szülői aggodalmukat pontosnak érezzük, a színészek pedig olyan elevenen jelenítik meg ezeket a karaktereket, mintha önmagukat játszanák.
De ugyanígy lebilincselő munkát végez Anupam Kher és Zenobia Shroff is, akik Kumail szüleit alakítják. Tökéletesen testesítik meg annak a világnak az ellentétét, amiben Kumail jól érzi magát, és ami mellett döntene: mind a humorhoz való hozzáállásuk, mind a bármiféle rugalmasság hiánya pontosan érzékelteti, mi az, amitől hősünk joggal ódzkodik. Mindeközben a Rögtönzött szerelem nem fél viccet csinálni bármiből: úgy beszél kényes kérdésekről és mutat emberségesebb válaszokat, hogy közben egy percre sem érzékelünk tanító szándékot, ideológiai nyomasztást.
A Rögtönzött szerelem az év egyik legszerethetőbb vígjátéka lett, ami friss szemlélettel és okos humorral mutatja meg, miként lehet ebből a zsánerből ma a maximumot kihozni. Remélhetőleg a jövőben Judd Apatowék is egyre több hasonlót fognak finanszírozni.
