A 20. század utolsó évtizedére fordulva Demi Moore volt a legjobban fizetett amerikai női színész: filmenként 12 millió dollár ütötte a markát. Karrierje ebben az időszakban volt a csúcson, és olyan szuperprodukciók főszerepeit tudhatta magának, mint a Ghost (1990), az Egy becsületbeli ügy (1992), A skarlát betű (1995) és a Sztriptíz (1996).
A ma 55 éves Demi Moore egy időben tagadhatatlanul Hollywood egyik legfénylőbb csillagának számított. Julia Roberts, Sandra Bullock vagy épp Penélope Cruz mellett ő is azon női színészek sorát gyarapította, akikkel nem lehetett melléfogni.
Demi Gene Guynes 1962. november 11-én született Új-Mexikóban. Nehéz gyermekkora volt: biológiai apja, az Air Force-pilóta Charles Harmon két hónapnyi házasság után, még Demi születése előtt hagyta el az édesanyát.
A színész később édesanyja, Virginia új férjére, Dan Guynesra tekintett valódi apjaként, miután ő nevelte fel. Utóbbi viszont 1980-ban, 37 éves korában öngyilkos lett, Virginiát pedig többször is letartóztatták kisebb bűncselekményekért, ittas vezetésért, gyújtogatásért. A színész meg is szakított vele minden kapcsolatot, és csak az asszony 1998-as halála előtt békültek ki. Moore ráadásul gyerekkorában kancsal volt, amit két operációval korrigáltak, illetve veseelégtelenségben is szenvedett. A gimnáziumot tizenhat éves korában hagyta ott, és modellkedésbe fogott. Drámaórákat is vett, miután szomszédja, az ekkor 17 éves Nastassja Kinski színész efelé terelte őt.
Első férjével, Freddy Moore zenésszel is 17 éves kora előtt találkozott, nevét pedig azóta is viseli, bár korai házasságuk 1985-ben véget ért. Aztán Bruce Willis felesége volt, akivel 1998-ban elváltak, 2003-ban pedig már Ashton Kutcher oldalán láthattuk, majd vele is összeházasodott. Négy éve vele is elváltak útjaik, a bulvársajtó pedig azóta is előszeretettel cikkezik Moore magánéleti nehézségeiről.
Filmes pályafutása az 1984-es Riói románccal indult be, amelyben Michael Caine és Valerie Harper oldalán játszott. (Kisebb szerepei voltak már a korábbi években is.) Nevét aztán Joel Schumacher ismertette meg a világgal: az 1985-ös Szent Elmo tüze ugyan negatív kritikákat kapott, hatalmas kasszasiker volt.
Karrierjét ezek után olyan ismert filmek fémjelezték, mint az 1990-es Ghost, az 1991-es Öldöklő vágyak és az 1992-es Egy becsületbeli ügy. A skarlát betűvel szintén fontos filmet tett le az asztalra, majd jött 1996-ban a Sztriptíz, amely máig az utolsó igazán nagy dobásának mondható.
„A Carl Hiaasen-regény olvasása közben úgy éreztük, hogy mindegyik karakter kicsit mulatságos” – írta kritikájában az ismert filmszakértő, Roger Ebert. Hozzátéve, az adaptációban már mindenki annak tűnt, kivéve Demi Moore figuráját.
Ebert úgy érezte, a sztriptízbár világát komédiában avagy szatírában sokkal jobban be lehetne mutatni, viszont Moore drámai jelenléte kizökkenti ezt a világot. Mások viszont úgy látják, épp az ő játéka nélkül válik súlytalanná az egész, és vész el a valóban súlyos sztori komolysága. Egy biztos: a mozikban népszerű film megítélése egyértelműen azon múlt, miként tekintettek Demi Moore játékára. Mindenesetre a legrosszabb női színésznek járó Arany Málna-díjat megkapta érte, ahogy az egy évvel későbbi G. I. Jane-ért is. Moore igyekezett jobban választani, így 1997-ben már Woody Allennel dolgozott az Agyament Harryn. Producerként is kipróbálta magát. Már az 1991-es Öldöklő vágyaknál koproducerkedett, majd a három Austin Powers-filmben is közreműködött.
Sajnos a jól ismert hollywoodi skatulyázás Moore esetében is működött. A bombaszerepek után a 2003-as Charlie angyalai: Teljes gázzal című filmben bukott angyalként szállt szembe Cameron Diazékkal. Jelentősebb filmek és szerepek később már nem is nagyon találták meg, bár a filmezéssel nem hagyott fel: idén a Csajok hajnalig című vígjátékban bukkant fel, jövőre pedig a Love Sonia című drámában láthatjuk komolyabb szerepben. A nagy visszatérés még most sem elképzelhetetlen.
(Infografika: Mikola Bence)
