Karrierjét ezek után olyan ismert filmek fémjelezték, mint az 1990-es Ghost, az 1991-es Öldöklő vágyak és az 1992-es Egy becsületbeli ügy. A skarlát betűvel szintén fontos filmet tett le az asztalra, majd jött 1996-ban a Sztriptíz, amely máig az utolsó igazán nagy dobásának mondható.
„A Carl Hiaasen-regény olvasása közben úgy éreztük, hogy mindegyik karakter kicsit mulatságos” – írta kritikájában az ismert filmszakértő, Roger Ebert. Hozzátéve, az adaptációban már mindenki annak tűnt, kivéve Demi Moore figuráját.
Ebert úgy érezte, a sztriptízbár világát komédiában avagy szatírában sokkal jobban be lehetne mutatni, viszont Moore drámai jelenléte kizökkenti ezt a világot. Mások viszont úgy látják, épp az ő játéka nélkül válik súlytalanná az egész, és vész el a valóban súlyos sztori komolysága. Egy biztos: a mozikban népszerű film megítélése egyértelműen azon múlt, miként tekintettek Demi Moore játékára. Mindenesetre a legrosszabb női színésznek járó Arany Málna-díjat megkapta érte, ahogy az egy évvel későbbi G. I. Jane-ért is. Moore igyekezett jobban választani, így 1997-ben már Woody Allennel dolgozott az Agyament Harryn. Producerként is kipróbálta magát. Már az 1991-es Öldöklő vágyaknál koproducerkedett, majd a három Austin Powers-filmben is közreműködött.
Sajnos a jól ismert hollywoodi skatulyázás Moore esetében is működött. A bombaszerepek után a 2003-as Charlie angyalai: Teljes gázzal című filmben bukott angyalként szállt szembe Cameron Diazékkal. Jelentősebb filmek és szerepek később már nem is nagyon találták meg, bár a filmezéssel nem hagyott fel: idén a Csajok hajnalig című vígjátékban bukkant fel, jövőre pedig a Love Sonia című drámában láthatjuk komolyabb szerepben. A nagy visszatérés még most sem elképzelhetetlen.
(Infografika: Mikola Bence)
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!