– Mi konkrétan a feladata a DreamWorksnél, mit jelent az, hogy a nemzetközi tájékoztatásért felel?
– Elsőként is: már nem vagyok a DreamWorksnél. Korábban, amikor még ott dolgoztam, a nemzetközi kapcsolattartással foglalkoztam. Fesztiválokkal, stúdiókkal tárgyaltam szerte a világon. Jelen pillanatban két stúdióval dolgozom, az Aardmannal, ami egy híres brit animációs központ, illetve a kínai HB Wink Animation-nel.
– Mit jelentett egyébként ez a munkája a gyakorlatban olyan filmek esetében, mint a Shrek-széria, a Madagaszkár vagy a Cápamese volt?
– A DreamWorks dolgait most túlzottan nem szeretném részletezni, miután nem képviselem már a stúdiót. Sokkal fontosabb az, hogy egy rövidfilm-válogatást hoztam az Anilogue-ra, amit diákok és professzionális alkotók munkáiból válogattam. Továbbá az egész estés filmek zsűrijének is a tagja vagyok.
– Mi jellemző erre a rövidfilmes válogatásra?
– A számomra a három legfontosabb dolog egy animációnál a történetmesélés, a dizájn és a karakterformálás. Olyanokat gyűjtöttem egybe, amelyek mindhárom szempont szerint nagyon magas színvonalat képviselnek. Az elmúlt években egyébként mindig készítettem egy rövidfilm-válogatást azon stúdióknak, amelyeknek dolgoztam, hogy megmutassam a fiatal alkotók munkáit. Járom a világot, és mindenhol igyekszem felfigyelni a tehetséges ifjakra.
– Kiket tud közülük említeni?
– Olyat mondanék, akinél meg tudom említeni a pályát, amit elkezdett bejárni az illető. A mostani versenyfilmes szelekcióban szerepel a Zombilleum című francia film. Ennek a rendezőjét tíz évvel ezelőtt friss végzősként fedeztem fel, és lám, mostanra egész estés animációt készít, sikerül kifutnia magát.
– És az idei Anilogue egész estés filmjeit milyennek látta?
– Nagyon nehéz összehasonlítani azokat a filmeket, amelyek a versenyfilmes szekcióban szerepelnek – ez nem csak az Anilogue-ra érvényes, de általában az animációs filmekről is elmondható. Annyira különböző kulturális háttérből érkeznek, másrészt annyira különböző közönséget céloznak meg! Van, ami a gyerekeknek szól, de az általam nemrég megtekintett Teheráni Tabuk sokkal inkább a felnőtt közönségnek szeretne mondani valamit. Hogyan vessük ezt össze mondjuk egy gyerekmesével? Így amikor a döntést meghozom, leginkább a személyes érzelmeimre hallgatok, arra, hogy melyik film érintett meg a leginkább. A fesztivál különlegessége, hogy kifejezetten sok keleti művet mutat be. Kínából, Japánból is érkeztek alkotások, amelyeket pedig Nyugat-Európában sokszor nehezebb elérni. Például a japán zárófilmet csak ajánlani tudom mindenkinek. A Kimi no na wa (Your Name) az egyik legkülönlegesebb alkotás, amit az utóbbi években láthattam.
– Hosszú pályát járt be, együttműködött Steven Spielberggel és Jeffrey Katzenberggel is. Milyen volt velük dolgozni?
– Valóban dolgoztam velük, és sokkal régebb óta ismertem is mindkét alkotót, mint hogy a DreamWorksnél lettem volna. Spielberg saját stúdiója volt a londoni Amblimation, vele itt született a kapcsolat. A Disney-nél pedig Katzenberg volt a főnököm, és együtt készítettük a Roger nyúl a pácban-t. Ezután hívtak meg, hogy legyek a DreamWorks egyik alapítója is.
– Az amerikai animációs ipar mennyire igyekszik ma a folytatásokból megélni? Sorra jönnek a Toy Story, a Madagaszkár vagy épp a Verdák újabb részei. Mintha az eredeti történetek sikerében már kevésbé bíznának.
– A DreamWorks stúdiót már az induláskor a franchise-gondolkodás jellemezte. Ha úgy éreztük, hogy egy-egy karakter fontos a közönség számára, akkor őket igyekeztük visszahozni, új történetekbe ágyazni, sorozatokat építeni köréjük. Üzleti szempontból ez kétségkívül jövedelmező lehetőség. De ettől még fontos volt az is, hogy minden évben legalább egy eredeti forgatókönyvvel előálljunk.
– A filmiparban sokat hallhattunk az utóbbi időben a szexuális zaklatási botrányokról. Hogyan látja, mennyire érezhetik ma biztonságban magukat a nők, ha ezen a területen dolgoznak?
– Nekem szerencsére soha nem kellett ilyet tapasztalnom, az animációs iparágat pedig kifejezetten támogatónak látom a nők számára. Amikor gyerekeim születtek, ezt tapasztalhattam ebben az időszakban is. Az élő szereplős világban sokkal nagyobb jelentőséget tulajdonítanak annak, hogy kinek milyen a külseje, ami persze lehetőséget teremt számtalan visszaélésre. Az animációs világban ez némiképp másként van, így sokkal biztonságosabbnak tartom. Említhetem a Women in Animation nevű érdekvédelmi világszervezetet is, amely gyakran hallatja a hangját a nők védelmében. Magam egyébként a Disney-nél és a DreamWorksnél szintén azt tapasztaltam, hogy szigorúak az irányelveik. Mindenkit biztattak, hogy ha visszaélést tapasztalnak, jelentsék.
