– Mi konkrétan a feladata a DreamWorksnél, mit jelent az, hogy a nemzetközi tájékoztatásért felel?
– Elsőként is: már nem vagyok a DreamWorksnél. Korábban, amikor még ott dolgoztam, a nemzetközi kapcsolattartással foglalkoztam. Fesztiválokkal, stúdiókkal tárgyaltam szerte a világon. Jelen pillanatban két stúdióval dolgozom, az Aardmannal, ami egy híres brit animációs központ, illetve a kínai HB Wink Animation-nel.
– Mit jelentett egyébként ez a munkája a gyakorlatban olyan filmek esetében, mint a Shrek-széria, a Madagaszkár vagy a Cápamese volt?
– A DreamWorks dolgait most túlzottan nem szeretném részletezni, miután nem képviselem már a stúdiót. Sokkal fontosabb az, hogy egy rövidfilm-válogatást hoztam az Anilogue-ra, amit diákok és professzionális alkotók munkáiból válogattam. Továbbá az egész estés filmek zsűrijének is a tagja vagyok.
– Mi jellemző erre a rövidfilmes válogatásra?
– A számomra a három legfontosabb dolog egy animációnál a történetmesélés, a dizájn és a karakterformálás. Olyanokat gyűjtöttem egybe, amelyek mindhárom szempont szerint nagyon magas színvonalat képviselnek. Az elmúlt években egyébként mindig készítettem egy rövidfilm-válogatást azon stúdióknak, amelyeknek dolgoztam, hogy megmutassam a fiatal alkotók munkáit. Járom a világot, és mindenhol igyekszem felfigyelni a tehetséges ifjakra.
– Kiket tud közülük említeni?
– Olyat mondanék, akinél meg tudom említeni a pályát, amit elkezdett bejárni az illető. A mostani versenyfilmes szelekcióban szerepel a Zombilleum című francia film. Ennek a rendezőjét tíz évvel ezelőtt friss végzősként fedeztem fel, és lám, mostanra egész estés animációt készít, sikerül kifutnia magát.
– És az idei Anilogue egész estés filmjeit milyennek látta?
– Nagyon nehéz összehasonlítani azokat a filmeket, amelyek a versenyfilmes szekcióban szerepelnek – ez nem csak az Anilogue-ra érvényes, de általában az animációs filmekről is elmondható. Annyira különböző kulturális háttérből érkeznek, másrészt annyira különböző közönséget céloznak meg! Van, ami a gyerekeknek szól, de az általam nemrég megtekintett Teheráni Tabuk sokkal inkább a felnőtt közönségnek szeretne mondani valamit. Hogyan vessük ezt össze mondjuk egy gyerekmesével? Így amikor a döntést meghozom, leginkább a személyes érzelmeimre hallgatok, arra, hogy melyik film érintett meg a leginkább. A fesztivál különlegessége, hogy kifejezetten sok keleti művet mutat be. Kínából, Japánból is érkeztek alkotások, amelyeket pedig Nyugat-Európában sokszor nehezebb elérni. Például a japán zárófilmet csak ajánlani tudom mindenkinek. A Kimi no na wa (Your Name) az egyik legkülönlegesebb alkotás, amit az utóbbi években láthattam.