Tulajdonképpen minden adott volt ahhoz, hogy az év karácsonyi filmjének szánt Az igazi csodából másfél órás giccsparádé legyen. R. J. Palacio nálunk Csodácska címmel megjelent regénye valóban szinte kiáltott a megfilmesítésért. A történet középpontjában az arcdeformitással született Auggie Pullman áll, aki többévnyi magántanulóság után vág bele az iskolába, ezzel kitéve magát mindennek, amit korábban sikerült elkerülnie. Az alapanyagból persze egy Tizenhárom okom volt-féle súlyos dráma is kisülhetett volna, itt viszont szerencsére rendre jön az érzelmes feloldozás, a végén az olyannyira várt happy enddel. Mindez az élő szereplős A szépség és szörnyeteg írója, Stephen Chbosky vezényletével, továbbá Julia Robertsszel és Owen Wilsonnal a főszerepben mi lehetne más, mint másfél órás könnyes hatásvadászat? Nos, az alkotók ezúttal bizonyították, ami utoljára talán az Igazából szerelemnek sikerült: lehet úgy is karácsonyi filmet készíteni, hogy az nagyon szerethető, egyúttal valószerű mozi legyen.
Romantikus helyett ezúttal családi kategóriában érkezett az egész estés, jó értelemben vett hatásvadászat. Az igazi csoda eredetijénél, illetve filmadaptációjánál hiába látjuk, hogy mind a felfokozott érzelmekkel, mind a rendre megható feloldásba torkolló konfliktusokkal mire megy ki a játék. Még csak azt sem mondhatjuk, hogy a fordulatok ne lennének kiszámíthatók, és ne tudnánk előre, hova fut ki az egész. Egyedi történetmesélésével és összetett karakterábrázolásával a film mégis képes rá, hogy újat mutasson, ezzel pedig kiemelkedjen a karácsonyi filmek dömpingjéből.
Ebben a történetben ugyanis nincsenek fekete-fehér karakterek vagy egyértelmű helyzetek: könnyedén kiderülhet, hogy akit ma még érzéketlen kirekesztőnek gondolunk, valójában éppúgy retteg attól, hogy magára marad. Sőt, ki is derül szép sorban majd mindenkiről: a fejezetszerűen építkező sztori mindig más szereplő nézőpontjából mutatja meg az eseményeket. Így nemcsak annak örülhetünk, hogy itt a gyerekkarakterek nem bántóan egydimenziósak, de lehetőségünk nyílik arra is, hogy ugyanazokra a történésekre több nézőpontból is rátekintsünk.
Az egyszerű tanulságokra vezető családi filmeknél nem olyan gyakori, ami Az igazi csoda nagy erénye. Jelesül hogy a film megmutatja: nincs egyértelműen hős vagy áldozat, és bár azt hihetjük, hogy az iskola szigorú hierarchiája szerint jól elkülönülnek a szerepek, mindez nagyon könnyen változhat. Magára pedig nem csak a főhős maradhat; az egyedülléttől, figyelemhiánytól éppúgy szenvedhet az is, aki teljesen egészséges. Elvégre ő nem feltétlenül hallja mindennap, hogy így különleges, ahogy van. Könnyedén hisszük mindig, hogy van, akinek nincs szüksége a fokozottabb figyelemre, hogy aztán előbb-utóbb rádöbbenjünk, ez mennyire nincs így.
Chbosky filmjében a színészek is nagyszerű alakítást nyújtanak. Wilson ugyan némiképp háttérbe szorul, de Julia Roberts számára mindenképp nagy visszatérés ez. Brillíroznak a gyerekszínészek, köztük a testvérpárt játszó Jacob Tremblay és Izabela Vidovic. Egyes vizuális megoldások napjaink tinédzserrománc-filmjeit (Minden, minden; Én, Earl és a csaj, aki meg fog halni) juttathatják eszünkbe, minőségben pedig Az igazi csoda felzárkózik a kategória jobb alkotásaihoz. Remélhetőleg új karácsonyi kedvencet avathatunk a filmmel.
