Valószínűleg nem ilyen animációt vártunk volna Kínából. Az Anilogue-on győzedelmeskedő Hegyek és vizek könyve (Da ju haj tang / Big Fish & Begonia) kapcsán már ejtettünk pár szót a feljövőben lévő helyi moziról, így arról is: bátran említhetők ezek a filmek egy lapon a japán, dél-koreai vagy európai társaikkal. Liang Hszüan és Csun Csang filmje például olykor Hayao Miyazaki meséivel mutatott egyezéseket, de épp A kis hableány is eszünkbe juthatott róla. Ugyanakkor ha a minőségre vonatkozó várakozásainkat cáfolták is az alkotók, a taoizmus elemeit felidéző mű története azért nem tűnt annyira tájidegennek számunkra. Hol máshol készüljön elvégre a végleges formáját a korai Han-korban (Kr. e. 200 körül) elérő Hegyek és vizek könyvét alapul vevő animáció, mint Kínában?
A Have a Nice Day (Hao csi le) viszont egész más jellegű animáció, amelynek szellemesen könyörtelen világa már inkább Richard Linklater zseniális filmjét, a Kamera által homályosant juttathatja eszünkbe. Liu Csian különös gengsztermozijában Hsziao Csangot, a teherautó-sofőrt látjuk, aki barátnője rosszul sikerült arcplasztikája miatt akar segíteni azzal, hogy főnökétől elemel egymillió jüant. Innentől aztán beindulnak az események, hamarosan eltűnik a pénz, és a fél város, illetve egy bérgyilkos is a férfi nyomába ered.
A Berlinalén is versenyben lévő film Liu Csian második alkotása, és az elsőhöz hasonlóan egy rideg dél-kínai városban játszódik. Ugyan maga a sztori és az egész mű kifejezetten abszurdnak, különösnek tetszik, mind a helyszín, mind az erőszakos cselekmény egyfajta realista légkört biztosít az egésznek. A kifejezetten rövid, 77 perces film ráadásul kimondottan bátran merít különböző helyekről: a Keresztapára kikacsintó sztorit nyolcvanas éveket idéző szintipop oldja, és ráadásul az egész egy Tolsztoj-idézettel indul a Feltámadás című regényből.
„Akárhogyan igyekeztek is az emberek sok százezrével kis helyre összezsúfolódva elcsúfítani a földet, amelyen megtelepedtek, akárhogyan teleépítették kővel, hogy semmi se teremjen rajta, akármilyen buzgón kiirtottak is minden előtörő fűszálat, akárhogy összefüstölték kőszénnel meg olajjal a levegőt, akármennyire megcsonkították is a fákat, s elüldöztek minden madarat meg négylábút – a tavasz mégis tavasz volt, még a városban is” – így kezdődik a mű, s a kínai alkotás is, amely ugye Have a Nice Day nemzetközi címre hallgat, és annyi erőszakot mutat, amennyi talán az Oldboynak sem válna szégyenére. De az utóbbi bosszúállós filmhez méltó fordulatok és karakterkezelés is jellemzi Liu filmjét, így bár a bő óra nem tűnik hosszú játékidőnek, így is kellőképp megrökönyödhetünk a sötét humorral kezelt történet váratlan eseményein.
Ahogy aztán egyre inkább rájöhetünk, miként a Román Filmhéten látott alkotás, a Két sorsjegy esetében: itt sem igazán a hatalmas vagyont üldözzük. Jóval inkább a mindennapos közegükben mozgó karaktereket, akik a rendkívüli helyzetben mutatják meg igazán, milyenek valójában. Vagy csak épp olyanok, mint máskor?
A film egy pontján Trumpot hallhatjuk a rádióból, amint a kampány során gratulál Hillary Clintonnak – nem mindennapos pillanat és gesztus, amely mégis jól mutatja mindennapjainkat és azt, hogy a Have a Nice Day valóságosabb már nem is lehetne. Ahol elpusztíthatunk mindent, összefüstölhetünk mindent, a tavasz mégis ránk köszönt olykor. Kérdés persze, észrevesszük-e.
