A zaklatási ügyeikkel előálló színésznők többsége „képmutató és nevetséges” módon viselkedik – jelentette ki a francia Paris Matchnak Brigitte Bardot, aki Catherine Deneuve után szintén a Me too-megszólalásokkal kapcsolatos aggályainak adott hangot.
A megvetés sztárja úgy véli, épp hogy számos nő kezd ki a szerep kedvéért a producerrel, majd azt állítják, zaklatta őket. Szerinte az, hogy erről beszélünk, értékes témák elől veszi el az időt és helyet. „Sosem voltam szexuális zaklatás áldozata. Azt pedig elbűvölőnek találtam, amikor férfiak azt mondták, hogy gyönyörű vagyok, vagy hogy nagyon szép kis hátsó felem van” – tette hozzá a 83 éves színésznő.
Nemrég a Le Monde-ban tett közzé nyílt levelet száz ismert francia nő, aki a férfiak „ostromláshoz való joga” mellett álltak ki. Mint írták, sokakat megbélyegeztek nyilvánosan, kirúgtak állásukból vagy ellehetetlenítettek már azért is, ha évekkel ezelőtt „megfogták valaki térdét, vagy megpróbáltak lopni egy csókot.” Hozzátéve, az erőszak bűncselekmény, de igyekezni valakit elcsábítani nem az, még akkor sem, ha durván vagy állhatatosan történik. „Úriemberként viselkedni nem egy soviniszta támadás” – üzenték, bár az nem derült ki, az említett megnyilvánulásokat miért gondolják úriemberre jellemző viselkedésnek.
Később Deneuve a Libérationban pontosította állásfoglalását, elnézést kérve azoktól az áldozatoktól, akiket esetleg sokkolhattak szavai. Mint írta, ő a folyamatos megbélyegzéssel, feljelentésekkel nem ért egyet, és félti a művészet szabadságát is.
Bardot a mostani interjújában arról beszélt: ma már csak akkor nyilatkozik, ha van valami mondandója. „Túl sok szót fecsérlünk arra, hogy semmiségekről fecsegjünk” – tette hozzá. A Paris Match megkérdezte a férfiakról is, „akiket egykor annyira imádott”, de a színésznő annyit mondott: „Jaj, nem. Amikor vége, akkor valóban vége van. Mint a moziban. A fájdalmas emlékek.” Ma már kevés barátja van, de Alain Delonnal, Jean-Paul Belmondóval, Mylène Demongeot-val vagy Robert Hosseinnel egyszer-kétszer még beszélget egy évben. De velük is főleg az állatvédelem kerül már csak szóba.
Arra a kérdésre, hogy fél-e a haláltól, Bardot azt válaszolta: „A betegség, a fájdalom és a halál, ezek elég komoly dolgok, nem pedig viccesek, ugye? Hogyan állíthatnánk az ellenkezőjét? De mivel elkerülhetetlen mindez, meg kell próbálni azt megszelídíteni.” A színésznő elmondása szerint rendkívül nehéz volt, mikor mellrákot diagnosztizáltak nála, és kemoterápia helyett a sugárkezelést választotta, hogy megmaradjon a haja. A betegség által jobban megismerte önmagát is, és rádöbbent, hogy ha szereti is néha a magányt, nem képes már egyedül élni.
Brigitte Bardot egyébként hosszú ideje hírhedt provokatív megszólalásairól is, az utóbbi években pedig a francia szélsőjobboldali Nemzeti Front nyílt támogatója lett. A filmezéssel 1973-ban hagyott fel, azóta pedig elsősorban az állatvédelmi alapítványának él. A megvetés mellett láthattuk őt az 1956-ös És Isten megteremté a nőt-ben, a Babette háborúba megyben (1959) és a Viva Mariában (1965).
