Churchill sosem volt még ennyire emberi és esendő

A kevesebb heroizmus jót tesz Joe Wright életrajzi mozijának, amelyben nagyot játszik Gary Oldman.

Balogh Roland
2018. 01. 24. 10:35
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Az alkotók már csak ezért is nagy fába vágták a fejszéjüket, és ezeket az árnyoldalakat elegánsan tompítják is a filmben. Az viszont kétségtelen, hogy Gary Oldman zseniálisat alakít. Nemhiába kapott Churchill megformálásáért idén Golden Globe-ot. A vívódó és a nácikkal szemben egyedül maradó kormányfő még soha nem volt ennyire emberi és esendő, mint ezúttal. Az alkotók valóban a mélyére ástak ennek a történelemformáló időszaknak. A politikai árok a Hitlerrel ezúttal is inkább a kiegyezést kereső, már-már quislingi mélységekig jutó Chamberlain, valamint Lord Halifax és az azt körömszakadtáig elutasító Churchill között, az ebből fakadó feszültség a mű legerősebb fonala. A történelemkönyvek lapjai elevenednek meg: Angliának két lehetősége van; vagy valamiféle békét köt Hitlerrel, vagy eltiporják. Ma már persze tudjuk, az Oroszlánfóka=(Seelöwe) művelet nem jött be, nem sikerült megszállniuk a németeknek Nagy-Britanniát, ám ez abban a pillanatban nem volt ilyen egyértelmű. Churchill pedig – noha olykor sokat vívódott saját magával, különösképp a környezetével – eltökélte, országa valahogy ellen tud állni ennek a darálónak. Ez a hit vitte győzelemre, ennek köszönhetően mondhatta később, hogy az események őt igazolták.

Érdekes azt is látni, hogy az önfeláldozás pátosza, például a normandiai partraszállást vagy épp a csendes-óceániai hadszíntér véres Odüsszeiáját, illetve annak hatásait feldolgozó filmes alkotások után inkább a feszültségekkel teli, sorsfordító pillanatok, többek között a háború kitörése körüli események kerülnek előtérbe. A mostani történettel újabb adalékkal gyarapodott a britek második világháború eleji elszigetelődése, ám míg Christopher Nolan tavalyi Dunkirkje a több helyen túlzásba vitt giccs miatt túl idealisztikusra sikerült, addig ez a mostani Churchill-portré (ahol Dunkerque szintén hangsúlyos) inkább II. Erzsébet brit uralkodó apja, VI. György történetével, A király beszédével állítható párhuzamba.

Komment

Összesen 0 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.


Jelenleg nincsenek kommentek.

Szóljon hozzá!

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.