A foxtrott tánclépései valójában egyszerűek: előre, oldalra, hátra, s végül mindig ugyanoda jutunk vissza – halljuk Maoz filmjében, amelyben a szereplők reménykedhetnek ugyan, de a tragédiát csak időlegesen kerülhetik el. Mert ahol a történelem abszurd fordulatot vesz, ott a józan észben és a hétköznapok biztonságában sem bízhatunk többé. S marad az önvád, mint Michael Feldmann számára, aki a nyomasztó emlék elől menekülne, de újra és újra visszatalál ahhoz – immár fia sorsán keresztül.
Megrendítő alkotás a Foxtrott, nem véletlenül volt Izrael nevezettje az Oscar-díjra. A valóság persze csak a filmet igazolta: az izraeli kulturális miniszter harcot hirdetett ellene, mondván, ellenséges a hadseregükkel szemben. Miri Regev már akkor támadta az alkotást, mikor a Velencei Filmfesztiválon megkapta az Ezüst Oroszlánt – miközben elmondása szerint még csak nem is látta a filmet.
Ennél jobban már nem is tudta volna igazolni Maoz filmjeinek üzenetét.
