– Mi vonzotta a Robert Louis Stevenson-féle Dr. Jekyll és Mr. Hyde különös esetében?
– Főképp az átalakulás gondolata izgatott. A Madame Hyde főszereplője egy tanárnő, a kérdés pedig az, hogyan tud úgy átváltozni, hogy megbirkózzon a rá váró feladattal. Egy baleset teszi lehetővé azt a csodás átalakulást, amely már nem lenne lehetséges a való világban. Így a fikciós keretben kap egyfajta utolsó esélyt.
– Mennyire épített az alapsztorira?
– Távoli inspirációt jelentett csak. A balesetet őriztük meg belőle, ami lehetővé teszi az átalakulást. De a filmem nem a jóról és a rosszról szól, ahogy Stevenson regénye. És Madame Hyde sem a rossz megtestesítője lesz.
– Mit jelképez akkor voltaképpen a tűzasszonnyá átalakuló Madame Hyde karaktere? A kritika is felvetette: nem teljesen világos, mi az értelme annak, hogy egy villámcsapás következtében éjszakánként lángoktól vöröslőn járja a vidéket, és olykor elporlaszt egy-egy diákot vagy épp kutyát.
– A néző dolga igazából megmondani, mit is jelent számára ez az átalakulás, Madame Hyde fénylénnyé történő átváltozása. A nő kicsúszik a szabályozott környezetből, nem mindig ura ezután hatalmának, az átalakulás pedig egyáltalán nem lesz már hasznos számára. Szüksége volt erőre, hogy kezelni tudja a diákokat, de ezt az erőt aztán nem képes befolyásolni. Ami megmentette, az veszejti el végül. A kritika persze feltette a kérdést, hogyan is kell mindezt értelmezni, de hát ez is a kritika dolga.
– A kezelhetetlen diákokra hatni próbáló tanár sztorija ismerős számos regényből, filmből. Vegyük csak a Holt költők társaságát. Akadt, ami hatással volt önre?
– A Holt költők társaságának az ellenkezőjét akartam megcsinálni. A Robin Williams főszereplésével készült mozi története ugyanis szerintem meglehetősen demagóg: valós nehézségekből indul ki, és egy ideális helyzetbe érkezik meg. A tanár itt már egyfajta szuperguru és haver, aki mindenkinek lehetővé teszi, hogy kiteljesedjen. Ezt a változást fájdalmasabbra, ellentmondásosabbra akartam megcsinálni. Egy olyan szituációt bemutatni, ahol megtörténik ugyan a tudásátadás, de ettől még az alapproblémák megmaradnak. Nálam a végére elkezdte érdekelni a fiatal srácot a természettudomány, de mégsem beszélhetünk happy endről. Hiába a megszerzett tudás, nem hallgatják meg aztán őt sem. Remélem, hogy egyfajta fájdalmas rácsodálkozás marad a végére a nézőben. Francois Truffaut filmjéhez, A vad gyerekhez akartam inkább közelíteni a munkám.