„Isabelle Huppert nagyon ösztönös színésznő”

Híres matematikusainkról is beszélgettünk a Mrs. Hyde című film Budapestre érkező francia rendezőjével, Serge Bozonnal.

– Négy éve a Tip Topban már együtt dolgozott Isabelle Huppert-rel. Mennyire volt vele más a munka?
– Nagyon más volt. A Tip Top forgatása előtt nem ismertük a másikat, közben kellett egymásra hangolódnunk. Most könnyebb volt a megértés. Privátban nem szoktunk találkozni, de úgy érzem, mostanra jobban ismerem, jobb a munkakapcsolatunk. Ebben a filmben egész más volt az ő szerepe, mint a Tip Topban.

– Könnyű vele dolgozni? Sokat kérdez a karakteréről, vagy inkább magától igyekszik felépíteni?
– Nagyon ösztönös színésznőről beszélünk. Én magam is ilyen ember vagyok, és nem is mondom azt, hogy bizonyos filmeket, könyveket tanulmányozzon forgatás előtt a színész. Másrészt én nem digitális, hanem hagyományos filmre dolgozom. Nem fogok 30-40 különböző beállításban felvenni egy jelenetet. És ha már itt vagyok, megjegyezném: örülök neki, hogy ezt a filmemet végre Magyarországon is forgalmazzák. A Titanic filmfesztiválra eljutott tíz éve a La France, de most végre a mozikban is látható egy filmem. Ez már csak azért is számít nekem, mert ez Erdős Pál országa, kombinatorikában a magyarok erősnek számítanak. Neumann János vagy Bolyai János számomra ugyancsak példaképnek számítanak.

– Ezt örömmel halljuk. A filmje egyébként nemcsak társadalmi tabló és különös sci-fi/horror, de vígjátéki elemei is vannak, főként a Romain Duris által játszott igazgató burleszkszerű karaktere révén. Nem tartott attól, hogy túl sok lesz a sztoriban a komikus szál?
– A különböző hangnemek, stílusok keverését fontosnak érzem, azt gondolom, az utóbbi években ebből kicsit hiányt szenvedtük. Pedig a régi közönségfilmekben jellemző volt, említhetem akár John Ford műveit. Az ötvenes évek vége felé kettészakadt a filmművészet, nem keveredtek a szerzői művek a tömegfilmekkel. Pedig fontos lenne, hogy a mozi a meglepetés erejével tudjon hatni. Mint nemrég Ang Lee-től a Billy Lynn hosszú, félidei sétája, amelynél a gyakori stílusváltást különösen értékelem. Amit én csinálok, az egyébként nincs a francia filmművészet fősodrában. Miként mások sem, akiket értékelek: Patricia Mazuy vagy Pascale Bodet. De ahogy Jean-Luc Godard is mondta, a könyv széle, a margója az, ami összefogja a lapokat.

Mrs Hyde: A jól ismert sztori szürrealitásba fordul

Nehéz hová tenni Serge Bozon új filmjét, a Mrs Hyde-ot. Az alapsztori közhelyesebb nem is lehetne: a szétszórt tanárnőre vár a feladat, hogy a kezelhetetlen, reménytelen helyzetű diákokat fogékonnyá tegye a tudásra. A beszédes nevű Géquil tanárnő (Isabelle Huppert) pedig épp olyan alkat, amilyenre a hasonló küldetéseket szabták. A halk szavú, könnyen összeomló pedagógusba aztán hirtelen belecsap a villám, és onnantól minden megváltozik. A legnagyobb fejlődésen persze az a Malik (Adda Senani) megy keresztül, akit a legpimaszabbnak éreztünk. Idáig tehát sima ügy, a Mrs Hyde viszont tele van olyan bizarr elemekkel, amelyektől nem annyira izgalmasabb, egyedibb, mintsem kínosabb lesz a produkció. A váratlan baleset után tűzasszonyként a környéket járó tanárnőhöz hasonlóan a néző sem teljesen érti, mi ez az egész, és miért viselkedik mindenki annyira kellemetlenül. Valahogy már a diákok szemtelensége is irracionális mértéket ölt, de Romain Duris iskolaigazgatója a börleszkbe illő bohóckodásával már tényleg a vállalhatatlan kategória. Ebben a káoszban sajnos elvész Huppert is: sehol már a három évvel ezelőtti Lépcsőházi történetek abszurd bája, ami megágyazhatna az ő alakításának is. Kár érte.