Sokszínűség, bevándorlás és unalom az Oscar-gálán

Nem nyert a Testről és lélekről, mindenhol a papírforma érvényesült. Del Toro legrosszabb filmje lett a legjobb.

Bevándorlás, szexuális zaklatás, feketék, sokszínűség – nagyjából e témák mentén építették fel a magyar idő szerint hétfő hajnalban lezajlott Oscar-gálát a szervezők, akik nem nagyon törték össze magukat, hogy látványos műsort kreáljanak. Meglepetés is talán csak egy született, számunkra pedig fájó pont, hogy Enyedi Ildikó csodálatos alkotása, a Testről és lélekről díj nélkül maradt, de ennek a csendesen és elmélyülten izgalmasnak filmnek ezen a gálán nem oszthattak lapot.

A január eleji Aranyglóbusz-gálát a szexuális zaklatás elleni harc határozta meg, a Time’s Up mozgalom, a #MeToo hashtag és a feketébe öltözött színésznők mind azt üzenték, a hatalmukkal visszaélő férfiak ideje lejárt.

Az Oscar-gálán kiderült: a küzdelem új szakaszába lépett Hollywoodban. A felfordulás után kezdik rendezni a sorokat, felépíteni mindazt, amit a Weinstein-botrány lerombolt. Persze a munka rendkívül kényes, az építkezés első mozdulatainak óvatosságán jól látszott, az irány már megvan, de semmit sem akarnak elsietni. A legfontosabb a biztonság volt: legyen szó a nőkről, főként róluk legyen szó, de azért a rendező kategóriáját ne adjuk oda nekik (Greta Gerwig a második női győztes lehetett volna a díj 90 éves történetében). És persze beszéljünk a feketékről, de elég lesz Jordan Peele-nek, a faji kérdésekről egy fergeteges komédia és félelmetes horror keverékében mesélő Get Out (Tűnj el!) alkotójának egy kisebb díj, a legjobb rendezés, horrobile dictu a legjobb film elismerése már sok lenne.

Az unásig ismételt szlogent, hogy álljunk ki a nőkért és az elnyomott kisebbségekért, talán hitelesebbé tette volna, ha néhány meglepő díjjal nyomatékosítják, erre azonban legalább még egy évet várni kell. A sokszínűség egyelőre még csak a tuti befutók elismeréséig terjed, arany középút helyett pedig ez a jelenlegi környezetben inkább langyos gesztusnak tűnik.

Az Amerikai Filmakadémia számára kapóra jött Guillermo del Toro eddigi talán leggyengébb filmje, A víz érintése. A mexikói születésű rendező alkotása egy néma nő és egy különös vízi lény szerelmének kissé bárgyú története, amely tökéletesen alkalmas rá, hogy elvigye a fontosabb díjakat a sokkal merészebb, izgalmasabb, és a súlyos kérdésekről érvényesebb módon beszélő filmek elől. Meg is tette. Del Toro lett a legjobb rendező, A víz érintése pedig a legjobb film, és még két kisebb díjat is bezsebelt.

„Bevándorló vagyok – kezdte köszönőbeszédét a rendező, aki nem győzte hangsúlyozni, milyen fontos, hogy lebontsuk a határokat, finoman utalva ezzel Donald Trump amerikai elnök ötletére, hogy az Egyesült Államok és Mexikó közé falat kell felhúzni. – Gyermekkoromban Mexikóban folyton az olyan filmeket néztem, mint az E. T., a mai győzelmemet a fiatal filmkészítőknek ajánlom” – fogalmazott Guillermo del Toro, és hozzátette: a fantázia világában pontosan el lehet mesélni, mi zajlik a valóságban.

Mexikó visszatérő elem volt az Oscar-gálán, a legjobb egész estés animáció díját elnyerő Coco című alkotás is ott játszódik, alkotói így joggal hivatkozhattak arra a sokszínűségre, amely a filmjüket jellemzi. „Tettünk egy lépést afelé, hogy a gyerekek olyan karaktereket láthassanak a moziban, amilyenek ők maguk – fogalmazott a Coco rendezője, Lee Unkrich. – A marginalizált emberek is számítanak, az ábrázolásmód nagyon sokat jelent” – tette hozzá, majd a Qué viva México, vagyis éljen Mexikó felkiáltással zárta köszönőbeszédét.

Jimmy Kimmel humorista, az est házigazdája sem rejtette véka alá politikus véleményt, igaz, ő is a legbiztonságosabb poénokat választotta, volt egy kis trumpozás, egy kis MeToo, és jó szokásához híven Matt Damonba is belerúgott párszor (aminek komoly hagyománya van a komikus életművében), de semmilyen váratlan keménységre nem vállalkozott. Ahogy, mint már említettük, a gála szervezői sem, így a szexuális zaklatás elleni harc is a nők felmagasztalásává szelídült.

Ennek ellenére akadt némi kellemetlenség, hiszen például a legjobb animációs rövidfilm díját az a Dear Basketball című alkotás kapta, amelyet Kobe Bryant egykori NBA-kosárlabdázó visszavonulását bejelentő levele ihletett. A kétszeres olimpiai bajnok sportoló alkotótársként színpadra is lépett az Oscar-gálán, amivel sokak haragját vonta magára és a gálára egyaránt. Bryantet ugyanis 2003-ban szexuális zaklatással vádolta meg egy szállodai alkalmazott, és bár a vádakat később ejtették, a közvélemény a mai napig nem feledkezett meg az ügyről.

Kobe Bryant díja annak fényében különösen pikáns, hogy a januárban az Oscar előszobájának tartott Aranyglóbuszon a legjobb férfi főszereplőnek választott James Franco még a jelöltek közé sem fért be az Oscaron, és jelen sem volt a Los Angeles-i gálán, mivel időközben több nő is szexuális zaklatással vádolta meg. Ugyancsak távol maradt az eseménytől Casey Affleck, akinek tavalyi győztesként a hagyományok szerint idén a legjobb színésznőnek járó díjat kellett volna átadnia, ám zaklatási ügyei miatt nemkívánatos személy lett.

A legerősebb üzenetnek alighanem Harvey Weinstein producer három áldozatának közös fellépését szánták a szervezők, ám amíg Ashley Judd, Salma Hayek és Annabella Sciorra felszólalása megmaradt az elmúlt hónapokban unásig ismételt közhelyeknél, a legjobb színésznőnek választott Frances McDormand valóban emlékezetes alakítást nyújtott a színpadon. Őrült kacajokkal és groteszk gesztusokkal kísért köszönőbeszéde alatt felállította a teremben ülő nőket, hogy mindenki láthassa, mennyien is vannak, és amikor már mindenki talpon volt, hangsúlyozta, mindannyiuknak ragaszkodniuk kell a filmek sokszínűségéhez, ezt pedig már a szerződésük aláírásakor is megtehetik.

A legsötétebb óra című filmben Winston Churchillt alakító Gary Oldman kevésbé volt hatásos és frappáns, amikor átvette a legjobb férfi főszereplőnek járó díjat. Hosszú beszédének legfontosabb része az volt, amikor üzent a 99 éves mamájának, hogy készítse a vízforralót, mert megy haza az Oscarral. Hiába volt kedves a lezárás, elnyújtott köszönőbeszédével a színész elbukta az est legfőbb nyereményét: a műsorvezető által felajánlott jet-skit.

Mint minden Oscar-gála, az idei sem maradhatott interaktív poénok nélkül, amelyek láttán/hallatán a néző úgy érezheti, része a sztárok világának. Jimmy Kimmel tavaly turistákat invitált az esemény színhelyére, idén egy gyanútlan nézőkkel zsúfolt moziterembe rontott be váratlanul a legnagyobb sztárok kíséretében. A műsor nyitányakor pedig egy jet-skit, vagyis vízi robogót ajánlott fel annak a győztesnek, aki a legrövidebb köszönőbeszédet tartja – visszautalva ezzel az első díjátadóra, amely mindössze 15 percig tartott.

A 90. jubileumi gálán megemlékezésből sem volt hiány, de a nosztalgiával sem estek túlzásba. Tisztelegtek a múlt nagy színészei, a háborúban a hazájukért küzdő katonák és az elmúlt évben elhunyt alkotók előtt, és rövid montázsokkal igyekeztek felidézni az Oscar-gála történelmét.

Magyarország számára Enyedi Ildikó filmje, a Testről és lélekről írhatott volna történelmet, hiszen a Saul fia 2016-os és a Mindenki tavalyi Oscar-díja után zsinórban harmadszor hozhatott volna haza arany szobrot, ám kategóriájában a chilei Una mujer fantástica (Egy csodálatos nő) diadalmaskodott. A legtöbb kritikus által végső győztesnek jósolt alkotás egy transzszexuális nő történetét meséli el, akinek szerelme halála után meg kell küzdenie a társadalom előítéletével és saját bizonytalanságával is.

Meglepetések és (a legjobb idegen nyelvű film kategóriájának bejelentése után) valódi izgalom nélkül zajlott le tehát az idei gála. Sokat elmond az eseményről, hogy a legnagyobb feltűnést (Frances McDormand performanszát leszámítva) a show zárásaként a színpadra gördített vízi jármű okozta, amit egyébként Mark Bridges jelmeztervező nyert, aki a Fantomszál című filmért kapott arany szobor mellett a rövidre szabott beszédének hála a méregzöld-fekete gépet is hazavihette. 

Az Oscar-gálát portálunk percről percre követte, a részleteket ide kattintva tudja elolvasni.

###HIRDETES###