Kim Dzsongil komolyan számított Alec Baldwinra. Az észak-koreai diktátor a hollywoodi színészt, illetve kollégáit akarta felhasználni sötét terveire, az amerikai titkosszolgálat meggyengítésére. Joggal számíthatott rá, hogy az önhitt filmsztárok hasznos hülyének fognak bizonyulni, és ha a békéről szónokol, még egy ázsiai elnyomót is előbb támogatnak, mint az amerikai elhárítást. Persze mindez csak a képzelet szüleménye. A South Park-alkotók marionettfilmjében, az Amerika Kommandó: Világrendőrségben szembesülhettünk vele, hogyan tudná kihasználni a celebritások küldetéstudatos naivitását még egy kegyetlen diktátor is.
Persze, a South Park óta a hollywoodi hírességek tudják, mire számíthatnak. A vállaltan demokrata párti, politikai ügyekben gyakran megszólaló Baldwinnál pedig ki lehetne ideálisabb célpont? A ma hatvanéves filmsztár nem fél az éles kijelentésektől sem: emlékezetes volt, mikor 1998-ban a Bill Clinton elmozdítására irányuló kísérletben főszerepet játszó republikánus Henry Hyde megkövezését emlegette, majd később ezért bocsánatot kért. Az utóbbi években Donald Trump bőrébe is szívesen bújt a Saturday Night Live-ban, az amerikai elnököt eljátszva szónokolva egyebek közt a fegyvertartás fontosságáról.
De mi a helyzet Baldwin filmes karrierjével? Ne legyünk ezt illetően olyan szigorúak, mint a színész, aki 2009-ben az egész pályáját kudarcnak nevezte, és a színészkedésbe vetett hite elvesztéséről beszélt. Az 1958-as születésű Alexander Rae Baldwin III televíziós karrierje a nyolcvanas években indult olyan sorozatokkal és tévéfilmekkel, mint a Cutter to Houston, a Menekülő szerelmesek és a Dallas oldalhajtása, a Knots Landing. Az első komolyabb felkérésekre az évtized végéig várni kellett. Tim Burton 1988-as kultfilmjében, a Beetlejuice – Kísértethistóriában viszont már főszerepet játszhatott. Az 1990-es Vadászat a Vörös Októberre sikerét maga is elismerte, de úgy vélekedett, csak azért robbanthatott kasszát, mert egy népszerű Tom Clancy-regényen alapult.
Egyetlen Oscar-jelölését 2003-ban kapta A szerencseforgató című filmben nyújtott alakításért. Aranyglóbusz- és Emmy-győzelmei viszont már akadtak, mindegyik A stúdió című, 2006 és 2013 között futó sorozatért. A Playboy magazinnak korábban azt is mondta, hogy 2012-ben lezárta a karrierjét, és A stúdió búcsúbulijával kíván nyugdíjba vonulni. Öt éve egyébként úgy is látta, hogy a fontos színészi alakításokat már a televízióban kell keresnünk, a nagyjátékfilmekben egyszerűen nem jut elég pénz arra, hogy a legjobbakat szerződtessék. Szerinte ennek is köszönhető az olyan szériák kiugró népszerűsége, mint a Mad Men – Reklámőrültek, a Totál szívás és a Homeland: A belső ellenség. A The Guardiannek viszont kifejtette azt is, hogy nagy filmeket készíteni még mindig a legfontosabb szerinte. „Amikor jött Marty Scorsese, és azt mondta, hogy »Gyere, csináljuk meg az Aviátort Leóval!« ( ), teljesen fellelkesültem. És zokogtam.”
