– Látta esetleg Andrej Zvjagincev filmjét, a Leviatánt?
– Sajnos nem.
– Csak azért kérdem, mert ott is biblikus utalásrendszer ágyazott meg a kortárs szociónak, hasonlóan a Genezishez. Önt mi vonzotta ebben a megközelítésben?
– Valós eseményeken, a cigánygyilkosságokon alapul a film. A történtek mögött pedig olyan erősen felfedezhető egyfajta biblikus gonosz és az abszolút jó, hogy 2008–2009-nél is messzebbre tudunk tekinteni. Amit tíz éve megtapasztaltunk, az az emberiséggel egyidős. A jó és a rossz állandó küzdelme, ahogy erkölcsi tanulságaink mindig, általános tapasztalatokra mutat rá.
– Az abszolút gonosszal állunk szemben? Beszélt már arról, hogy a negyedrendű vádlott életében a végállomás volt ez a fajta gonoszság, de sok minden közrejátszott, hogy idáig eljutott.
– Nem lenne szerencsés megfogalmazás, hogy kit mi vezetett és meddig. A középiskolában egyszer védőügyvédként kellett érvelni Krisztyán Tódor mellett Az aranyemberből. A diákok végül felmentették őt, olyan hatása volt a védőbeszédnek. Számtalan tényezőből tevődik össze jó és rossz, azt pedig elvetem magamtól, hogy a vegytiszta gonosz működésére szerettem volna csupán rámutatni. Humánusabb szemléletrendszerrel működöm. Lehet erről mondani, hogy idealista vagy naiv hozzáállás, de ösztönös késztetés is bennem, hogy figyeljem, miként jutott el valaki oda, ahová.
– Az ördög ügyvédje szerep kétélű lehet, nem? Kereshetjük az okokat, hogy mi vitt rá valakit szörnyűségekre, de olykor mentegetjük is ezzel a bűnöst, miközben nem szolgálna rá.
– A körülményeket mindenképp vizsgálnunk kell. Persze valós probléma, hogy valamifajta médiaretorikának köszönhetően ferdül az ember ítélőképessége, erkölcsi álláspontja. A filmem arról is szeretne beszélni: eldöntheti valaki, hogy mit választ. A választásokat mint lépéseket nem kérhetjük számon egy rossz gyerekkortól, korábbi bántalmazástól. De segít, ha tudjuk, milyen lépések vezetnek ahhoz, hogy valaki a rosszat válassza. Ettől még nem mentjük fel az illetőt. De tanulhatunk belőle.