Kuncoghat az ellenzék, az Európai Unió Bírósága csütörtökön kimondta: a civil szervezetek külföldi finanszírozására vonatkozó magyar korlátozások nem egyeztethetők össze az uniós joggal. Punktum.
Az Országgyűlés még 2017-ben fogadta el azt a törvényt, amely nyilvántartásba vételi, bejelentési és átláthatósági kötelezettségeket ír elő a bizonyos értékhatárt meghaladó külföldi támogatásban részesülő civil szervezetek számára. A jogszabály indoklásában sok más mellett a pénzmosás, valamint a terrorizmus finanszírozásának megakadályozása is szerepelt. (Létezik ilyen vagy ehhez hasonló szabályozás másutt is, de ott ez valamiért nem probléma…) Az Országgyűlés illetékességét és a törvény jogszerűségét annak idején a Velencei Bizottság szakértői is elismerték: hadd legyen csak átlátható e szervezetek finanszírozásának háttere. Miért baj, ha egy kompániáról kiderül, hogy ki pénzeli? Ha egy vállalkozást külföldről támogatnak, legyen büszke arra. Vagy talán szégyellik a támogatóikat? Esetleg rossz a lelkiismeretük? Megannyi költői kérdés.
A bíróság szerint az a legnagyobb baj, hogy mivel a pénzügyi támogatás a szabad tőkemozgás fogalma alá tartozik, annak korlátozása uniós jogot sért. (Teszem hozzá, igen gyakran tengerentúli támogatókról van szó, vagyis az EU területére értelmezendő szabad tőkeáramlásra hivatkozás erősen sántít…) Bárhonnan nézzük, ez a bennünket sújtó határozat, mint általában, ezúttal is azoknak a jól ismert „civileknek” kedvez, akiknek alig titkolt céljuk, támogatóik – gazdáik – magyarországi befolyásszerzése. Mondtam valami újat?
