Maglódi bulvár

Azt még megértem, hogy a kereskedelmi tévécsatorna nem készít riportot a várossá avatásának 15. évfordulóját ünneplő Maglódról, ahol egymásután építenek, illetve adnak át bölcsődét, óvodát, iskolát, egészségházat, és folyamatosan aszfaltozzák a még meglévő földutakat – ez őnáluk nem hír, hiszen nincs benne semmi szaftos, semmi bulvár. Lelkük rajta. Az viszont elég tenyérbemászó, hogy ugyanez a csatorna lelkesen félreveri a harangokat, amikor arról értesül, hogy a kisváros egyetlen (!) hajléktalanjáról, Gyuri bácsiról, úgymond, „nem gondoskodik” a polgármester, nem engedi meg, hogy az utcán lakjon. Bár a riporter megkérdezte az elöljárót is – aki elmondta, hogy egészség- és járványügyi okokból ez nem lehetséges –, az egész üzenete az volt: lelketlen a városvezetés.

További Tollhegyen híreink

Mosás helyett agymosás

Ezzel szemben a lelkes lakosság közadakozásból vásárolt egy használt lakókocsit Gyuri bácsinak. De még nincs vége. Pár hónapra rá a szerencsétlen ember bent égett a lakókocsiban. (Pontosabban holtan találták szénné égett „portája” mellett.) Persze azonnal jött a tévé (ugyanaz), és újra megkérdezte a polgármestert, aki ismét elmondta: törvényt sértett volna, ha engedélyezi az ötvenéves ember utcán lakását. Elmondta, csak kivágták a riportból. A helyiek „logikája” szerint ugyanis a szerencsétlen ember még ma is élne, ha nem mozdították volna ki „eredeti” állapotából. Hogy miért cuppant rá Maglódra a bulvártévé? Fogalmam nincs. Arra gondolni sem merek, amit a városban rebesgetnek, hogy egy, a korábbi polgármester-választáson alulmaradt ember áll a riportok mögött, akinek a gyermeke a csatornánál dolgozik. Ugyan, az lehetetlen…