A pártállami Ludas Matyi itt felejtett „humoristája”, Föld S. Péter szerint Szijjártó Péter „bőszen lapátol Oroszország érdekében”, amikor azt magyarázza, hogy egy teljes részvétellel megtartott olimpia nagy segítséget jelenthetne az Ukrajnában zajló háború békés rendezésében. (Ismert, az orosz és belorusz sportolók ki vannak tiltva a nagy nemzetközi viadalokról, így a jövő évi játékokról is.) A vicces Föld S., aki újabban a Hírklikken (olykor a Népszavában) kacarászik, azt írja: a magyar külügyminiszter szerint ha Oroszország ott lehetne a 2024-es nyári játékokon, vége lehetne a háborúnak. Csakhogy, teszi hozzá, ezzel már Putyinnál sem lehet jó pontokat szerezni, hiába szeretne a magyar diplomácia az orosz elnök kedvében járni. (Saját lakájszelleméből indul ki a szerző: csontig, ahogy kell…)

Az meg sem fordul a csörgősipkás ember fejében, hogy van, aki komolyan gondolja: bakot lő a nagypolitika, ha úgy okoskodik, a megcsonkított olimpiával bármi elérhető. Frászt. Az egész csak arra jó, hogy belevésse a sport nagyszerűségében még bízó emberekbe: a politika számára nincs szent eszme. Voltak itt már bojkottolimpiák – Moszkva (1980), Los Angeles (1984) –, aztán mire ment velük a világ? Semmire. „Máig beleborzongok azokba a pillanatokba és abba, ahogy az összes tornásztársnőmmel együtt, gyakorlatainkat félbehagyva kiszakadt belőlünk a vigasztalhatatlan sírás” – emlékszik vissza a Los Angeles-i bojkott bejelentésének hírére egyik cikkében Csisztu Zsuzsa egykori válogatott tornász, televíziós személyiség és újságíró. „Tíz év munkája lett oda hirtelen.”

Az a vicc, hogy a keserű következmények el sem jutnak a földhözragadt Föld S. elvtársék agyáig. Röhej.