Két tucat csontvázat találtak a „halálcsapdában”

Egy új vizsgálat szerint azok a rejtélyes „halálaknák”, melyek közel két tucat apró dinoszaurusz megkövesedett csontvázait tartalmazzák, talán egy ősi behemót mintegy 160 millió éves lábnyomai lehetnek. A három dinoszauruszokkal teli gödör első képviselőjét közel egy évtizede ásták ki Kína északnyugati részén, a távoli Hszincsiang régióban.

Az egy-két méter mély bemélyedésekben apró teropodák számos fajának közel teljes csontvázát találták meg. Ezek az állatok két lábon járó raptorok voltak, abból a családból, melybe a Tyrannosaurus rex is tartozik. A felhalmozódott fosszíliák között ott van a Kuanlung – vagy tarajos sárkány –, a T-rex egyik rokona mohikánszerű fejdísszel. A gödrökben fellelt Limusaurus valószínűleg növényevő volt, igen érdekes elülső végtaggal, mely egyes szakemberek szerint a dinoszaurusz-végtagokat a madarak szárnyához kapcsolja. A kutatók üdvözölték a ritka leleteket, mégis maradt egy rejtély, méghozzá az, mi is hozta létre ezeket a halálcsapdákat, melyekben az állatok eltemetődtek.

A dinoszauruszfosszíliákat környező sziklák elemzése azt mutatja, hogy a szerencsétlen állatok vulkáni agyag és homokkő elegyében halmozódtak fel – mondja David Eberth geológus és csapata, akiknek munkáját részben a National Geographic Society támogatta. „Az összes geológiai adat azt mutatja, hogy olyan üledékeket látunk, melyek eredetileg nagyon gazdagok voltak folyadékokban” – mondja Eberth. „Ezek soha nem voltak üres lyukak”.

A csapdákat talán a hatalmas Mamenchisaurus sauropoda dinoszauruszok vándorlása hozhatta létre – sugallja a csapat. A vizsgálat a Palaios tudományos folyóiratban jelenik meg. Bár a gödrök ma a Góbi-sivatagban találhatók, 160 millió évvel ezelőtt a régió mocsaras terület volt. De valamikor, a kései jura korszak egyik időszakában kitörő vulkánok szórták meg a területet nagy mennyiségű hamuval. Ez a vulkáni törmelék félszilárd felszínt hozott létre a futóhomokszerű vulkáni iszap ilyen zsebei felett. Amikor a Mamenchisaurus barangolni indult a furcsa tájon, a hatalmas növényevő lába átszakította a hamuval borított felszínt, és a lábnyomokat sűrű iszap töltötte fel – gyanítják a kutatók. Ahogy a tengerparton járók is hátrahagyják „eltűnő” nyomaikat a nedves homokban, a hatalmas dinoszaurusz feltöltött nyomai „láthatatlan” csapdákká váltak.

A négylábúak ki tudtak szabadulni

Az egyenként 18-22 kilogrammos, viszonylag kicsi teropodák és más apró testű állatok akadálytalanul járhattak át a régió szilárd hamukérgén. Ám a dinoszauruszok könnyen csapdába eshettek, ha belebotlottak a Mamenchisaurus agyagos lábnyomaiba. A teropodáknak különösen nehéz lehetett a menekülés, mivel csak hátulsó lábaikat használták mozgásra – mondja Eberth. „Nagyon valószínű, hogy más állatok is így jártak, de ki tudtak szabadulni. Szerintünk a négylábúak kijuthattak a gödrökből, mivel szükségszerűen természetes »négykerék-meghajtásuk« van, amivel kihúzhatták magukat”.

Emellett az apró teropodák nagy valószínűséggel tollasak voltak, melyet ha befed az iszap, még tovább nyomhatta őket lefelé. Amikor egy állat elpusztult, legalább részben elmerült. Más, a csapdába eső élőlények aztán eltemetett testek rétegeit hozhatták létre. Néhány hónap elteltével elképzelhető, hogy néhány állat már azért tudott megmenekülni, mivel rá tudott állni a felhalmozódott tetemekre – írják a tanulmányban.

A lábnyomötlet Hans-Dieter Sues amerikai paleontológus szerint hihető. „Az apró, valószínűleg növényevő Limusaurus hétköznapinak számított, és elképzelhető, hogy kisebb csapatokban vagy csordákban járt” – magyarázza Sues, aki nem vett részt a kutatásban. „Ezen állatok közül jó néhány eshetett csapdába a csalóka talajon. A nagyobb testű Kuanlungot lehet, hogy a látszólag könnyű préda vonzotta, és így maga is csapdába esett.”

Vitathatatlan fontosságú a felfedezés

Bármi legyen is a csapdák eredete, a bennük talált csontvázak fontossága vitathatatlan – tette hozzá. Ezen korszak teropodáit a madarak közeli rokonának tartják, így nagyon fontos leletek a repülés evolúciójának rekonstruálásában. Annak ellenére, hogy a jura korszakban az apró testű raptorok is elterjedtek voltak, maradványaik igen ritkák – magyarázza Sues. Ennek oka valószínűleg az, hogy a teropodatetemeket a ragadozók széttépték, apróbb csontjaik pedig kisebb valószínűséggel maradtak fenn napjainkig.

Mivel ugyanazon faj számos egyede került elő a gödrökből, ez lehetővé tette, hogy a paleontológusok jobban megismerjék ezen dinoszauruszok növekedését és fejlődését, valamint szerepüket a nagyobb ökoszisztémában. Az eredmények segítenek kitölteni a kései jura korszak közepén tátongó hatalmas fosszilis hiányt.

(hirado.hu)