„Gyalogkakukkot” találtak

A Zootaxa tudományos folyóiratban megjelent vizsgálatban kínai, kanadai és brit kutatók olyan új dinoszauruszt írtak le, mely az egyik legapróbb ismert élőlény, emellett az egyik legjobban futáshoz adaptálódott állat. A Xixianykus zhangi fosszilis csontváza igencsak töredezett, de valószínűleg mintegy fél méter hosszú lehetett. A lelet a kínai Henan tartomány Hszihszia megyéjéből származik.

A kései kréta korszakban élt „gyalogkakukk” számos adaptációval rendelkezett a gyors és hatékony mozgásra. A legfeltűnőbb, hogy felső lábszára – a combcsont (femur) – az alsó lábszárhoz és a lábfejhez képest rendkívül rövid. Ezt a rendszert a mai futóállatoknál is jól meg lehet figyelni. További jellegzetesség, hogy a hátulsó végtag, a medence és a gerincoszlop elősegíthette a stabilitást, és csökkentette a felesleges, energiapocsékoló mozgás mennyiségét, miközben a Xixianykus áthaladt a prehisztorikus tájakon.

Dr. Corwin Sullivan kanadai kutató, a vizsgálat egyik szerzője szerint az állat végtagarányai a legszélsőségesebbek között vannak, melyeket eddig a teropoda dinoszaurusznál rögzítettek. Ez nem nyújt ugyan alapot csúcssebességének megbecslésére, ám azt mutatja, hogy rendkívül hatékony futó volt. A csontváz egyéb jellegzetességei megerősítik ezt a benyomást.

Érdekes módon ezen tulajdonságok némelyike az állat egyéb valószínű tevékenységeiben is szerepet játszhatott, méghozzá a termeszek és hangyák utáni ásásban. A Xixianykus a teropoda dinoszauruszok Alvarezsauridae csoportjába tartozott – ez öleli fel az olyan népszerű állatokat, mint a Tyrannosaurusok, az Allosaurusok és a Velociraptorok –, melynek számos tagja osztozott a gyors életvitelen. Bár a Xixianykus elülső negyede nem maradt fenn, legközelebbi Alvarezsaurida-rokonainak rövid, de erős karjai voltak egyetlen, masszív karommal, mellyel betörhették a fatörzseket vagy a rovarfészkeket. A Xixianykus valószínűleg ugyanígy étkezett.

Az adaptációk némelyike, melyek segítettek a test stabilizálásában futás közben, ásás közben is támaszt nyújthattak. Akármilyen meglepő is, a két tevékenység bizonyos szempontokból kiegészítette egymást, és hozzájárult az életképes és igen szokatlan életstílushoz.

Dr. David Hone, a vizsgálat másik szerzője szerint furcsának hangozhat, de az ásás és a futás valójában nagyon jól működnek együtt. „Néhány modern termeszevő faj hosszú távolságokat tesz meg a zsákmány kolóniái között, és hatékony futóként a Xixianykus is követhette ezt a rendszert. Az apróbb dinoszauruszok igen védtelenek lehettek a ragadozókkal szemben, így a gyors menekülés lehetősége rendkívül értékes volt egy ilyen állat számára.”

(ScienceDaily)