„Gyalogkakukkot” találtak

A Zootaxa tudományos folyóiratban megjelent vizsgálatban kínai, kanadai és brit kutatók olyan új dinoszauruszt írtak le, mely az egyik legapróbb ismert élőlény, emellett az egyik legjobban futáshoz adaptálódott állat. A Xixianykus zhangi fosszilis csontváza igencsak töredezett, de valószínűleg mintegy fél méter hosszú lehetett. A lelet a kínai Henan tartomány Hszihszia megyéjéből származik.

MNO
2010. 03. 30. 16:09
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

A kései kréta korszakban élt „gyalogkakukk” számos adaptációval rendelkezett a gyors és hatékony mozgásra. A legfeltűnőbb, hogy felső lábszára – a combcsont (femur) – az alsó lábszárhoz és a lábfejhez képest rendkívül rövid. Ezt a rendszert a mai futóállatoknál is jól meg lehet figyelni. További jellegzetesség, hogy a hátulsó végtag, a medence és a gerincoszlop elősegíthette a stabilitást, és csökkentette a felesleges, energiapocsékoló mozgás mennyiségét, miközben a Xixianykus áthaladt a prehisztorikus tájakon.

Dr. Corwin Sullivan kanadai kutató, a vizsgálat egyik szerzője szerint az állat végtagarányai a legszélsőségesebbek között vannak, melyeket eddig a teropoda dinoszaurusznál rögzítettek. Ez nem nyújt ugyan alapot csúcssebességének megbecslésére, ám azt mutatja, hogy rendkívül hatékony futó volt. A csontváz egyéb jellegzetességei megerősítik ezt a benyomást.

Érdekes módon ezen tulajdonságok némelyike az állat egyéb valószínű tevékenységeiben is szerepet játszhatott, méghozzá a termeszek és hangyák utáni ásásban. A Xixianykus a teropoda dinoszauruszok Alvarezsauridae csoportjába tartozott – ez öleli fel az olyan népszerű állatokat, mint a Tyrannosaurusok, az Allosaurusok és a Velociraptorok –, melynek számos tagja osztozott a gyors életvitelen. Bár a Xixianykus elülső negyede nem maradt fenn, legközelebbi Alvarezsaurida-rokonainak rövid, de erős karjai voltak egyetlen, masszív karommal, mellyel betörhették a fatörzseket vagy a rovarfészkeket. A Xixianykus valószínűleg ugyanígy étkezett.

Az adaptációk némelyike, melyek segítettek a test stabilizálásában futás közben, ásás közben is támaszt nyújthattak. Akármilyen meglepő is, a két tevékenység bizonyos szempontokból kiegészítette egymást, és hozzájárult az életképes és igen szokatlan életstílushoz.

Dr. David Hone, a vizsgálat másik szerzője szerint furcsának hangozhat, de az ásás és a futás valójában nagyon jól működnek együtt. „Néhány modern termeszevő faj hosszú távolságokat tesz meg a zsákmány kolóniái között, és hatékony futóként a Xixianykus is követhette ezt a rendszert. Az apróbb dinoszauruszok igen védtelenek lehettek a ragadozókkal szemben, így a gyors menekülés lehetősége rendkívül értékes volt egy ilyen állat számára.”

(ScienceDaily)

Komment

Összesen 0 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.


Jelenleg nincsenek kommentek.

Szóljon hozzá!

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.