Túlélték a szuperkitörést

Az India északi és déli részén újonnan felfedezett régészeti lelőhelyek felfedték, az emberek hogyan éltek a mintegy 74 ezer évvel ezelőtti, kolosszális Toba vulkán kitörése előtt és után.

A nemzetközi, több tudományágat felölelő kutatócsapatot az Oxford Egyetem és indiai intézetek vezetik. A csapat egy oxfordi konferencián felfedte a Toba hamurétege alatti, általuk „Pompeji-szerűnek titulált ásatásokat”.

A hétéves projekt folyamán azt a környezetet vizsgálják, melyben az emberek éltek, valamint a kőeszközöket, a kor növényi és állati maradványait. A csapat arra a következtetésre jutott, hogy az élet számos formája túlélte a szuperkitörést, ellentétben azzal, melyet más kutatások állítottak, amelyek azt sugallták, hogy rengeteg állat kihalt, és genetikai torlódás alakult ki.

A csapat szerint az új vizsgálat potenciálisan úttörő hordereje, hogy az indiai kőeszközöket előállító faj a homo sapiens volt. A leletek analízise felfedte, hogy a műtárgyak között vannak pattintott és pattintásra szolgáló tárgyak, melyeket Indiában közép-paleolitikuminak sorolnak be, és hasonlítanak azokhoz az eszközökhöz, melyeket a modern emberek Afrikában állítottak elő. „Bár még mindig keressük az emberi maradványokat, hogy egyértelműen bizonyítani tudjuk ezt az elméletet, a technológiai hasonlóságok ösztönöznek minket. Mindez azt sugallja, hogy az emberi populációk már a 74 ezer évet megelőzően is jelen voltak Indiában, azaz mintegy 15 ezer évvel korábban, mint némely genetikai óra alapján elvártuk” – mondja dr. Michael Petraglia brit kutató.

A Toba-szuperkitörést érintő, széles körben elterjedt spekuláció egyik ága szerint a kitörés az emberiséget majdnem a kihalás szélére sodorta. A tény, hogy a közép-paleolitikumi eszközök hasonlóak, mint amelyeket a Toba-kitörés előtt és után találtak, azt sugallja, hogy az eseményt túlélő emberek ugyanazok a populációk voltak, és ugyanazon típusú eszközöket alkalmazták – mondja Petraglia. A kutatás megfelel azon bizonyítékoknak, melyek szerint más emberősök – mint Európában a Neander-völgyiek és Délkelet-Ázsiában az apró agyú hobbitok – a Toba után is életben maradtak.

Bár néhány kutató azon gondolkodik, hogy a Toba-kitörés súlyos és általános környezeti pusztításhoz vezethetett, az oxfordi csapat kutatása Indiában azt sugallja, hogy az ökológiai elrendezések mozaikja volt jellemző, és néhány régió relatíve gyors regenerációt tapasztalt a vulkáni eseményt követően.

A csapat nem talált túl sok csontot a Toba-hamulelőhelyeken, ám Andra Pradesh állam Billasurgam barlangrendszerében olyan üledékeket fedeztek fel, melyekről úgy hiszik, a legalább 100 ezer évvel ezelőttről kiinduló és egészen a jelenkorig tartó tartományt fedik le. Ezekben állati csontok – mint vad szarvasmarhák, ragadozók és majmok – nagy mennyiségére bukkantak. Emellett a Toba által hamuval borított lelőhelyeken és barlangokban növényi maradványokat is azonosítottak, melyek fontos információkat szolgálatnak a Toba-szuperkitörés hatásairól az ökológiai elrendezésre.

Petraglia szerint ez az izgalmas új információ megkérdőjelezi az elméletet, miszerint a Toba-szuperkitörés világméretű környezeti katasztrófát okozott. „Azt nem lehet állítani, hogy nem voltak ökológiai hatások. Bizonyíték van arra, hogy a hamu időlegesen megzavarta a vegetatív közösségeket, valószínűleg megfojtott és beszennyezett néhány édesvízi forrást, károsította az élővilágot és talán az embereket is.”

(ScienceDaily)