A csapadékban, például hóban található mikroorganizmusokat az 1960-as évek óta tanulmányozzák. Ebben a vonatkozásban a leginkább emlegetett baktérium a Pseudomonas syringae, amelynek fehérjeburka körül szabályosan rendeződnek el a vízmolekulák. Ez az elrendeződés jégképződési gócként hat a szükségesnél jóval magasabb hőmérsékleten: a Pseudomonas syringae olyan hatékony ebben, hogy hóágyúkban is használják. A természetben a baktérium körül kialakuló jégszemcsék felsérthetik a növények sejtfalait, lehetővé téve ezáltal a mikroba behatolását a sejt belsejébe.
2008-ban Brent Christner, az amerikai Louisianai Állami Egyetem kutatója jelentős számú baktériumot talált a Föld számos pontjáról származó hóban. Két évvel később a Montanai Egyetem munkatársa, Alexander Michaud vizsgált meg egy nagyobb jégverést követően az egyetem területén összegyűjtött jégesődarabkákat. Kiderült, hogy a szemcsék külső rétegei viszonylag kevés baktériumot tartalmaztak, magjukban azonban nagy számban, az olvadékvíz egy milliliterében ezres nagyságrendben voltak jelen – mondta a kutató az Amerikai Mikrobiológiai Társaság konferenciáján a BBC hírportálja szerint (www.bbc.co.uk).
A baktériumok úgynevezett biofilmként rakódnak a növények felületére, például az erdők lombkoronaszintjében. Onnan elpárologva a felhőkben végül sokkal magasabb hőmérsékleten is kiválthatják a csapadékképződést, mint ahogy más gócok – például korom- vagy porszemcsék – tennék.
A konferencián szintén jelen lévő Christner szerint az eredmények alátámasztják azt az elméletet, hogy a baktériumok bejutása a felhőkbe, csapadékfakasztásuk, majd visszajutásuk a talajszintre azért alakult ki evolúciósan, hogy segítse a mikrobák elterjedését. Eddig is ismert volt, hogy a biológia valamilyen szinten hat az éghajlatra, de az, hogy ilyen közvetlen módon teszi, nemcsak lenyűgöző, hanem nagyon fontos új ismeret is – tette hozzá a kutató.
(MTI)
origo.hu
Megrázó vallomást tett a súlyos beteg magyar politikus: teljesen összeomlott
