A téli álom egyes állatfajoknak – mint például a rovaroknak, a kétéltűeknek, a hüllőknek és egyes emlősöknek – a mérsékelt és a hideg égövön a téli hónapokban kialakuló nyugalmi állapota, amely azonban eltér a normális alvástól. A téli álomba szenderedett állatok mintegy letargikus állapotba kerülnek, hónapokig nem táplálkoznak, és az őszi időszak alatt szervezetük által felhalmozott tartalék energia (zsír) lebontásából biztosítják fennmaradásukat.
Egyfajta hibernált állapotba kerülnek, és csak minimális energiát fogyasztanak, gyakorlatilag éheznek. Ugyanakkor a kialakuló súlyveszteség csekélyebb, mint a valódi éhezés során. A téli álom alatt minden szerv működése a minimálisra csökken. Az alvás mélységének fokozódásával csökken a légvételek száma, intenzitása, a szívfrekvencia, valamint csökken az anyagcsere is, amely az ébrenléti állapot csupán 2 százalékát teszi ki. Az idegrendszer is pihen ilyenkor, hiszen a föld alatti, sötét üregekben nem sok inger éri az állat szervezetét.
Nem mind alszik egyfolytában
Bár az emlősök melegvérűek, tehát függetleníteni tudják belső hőmérsékletüket a külső környezet hőmérsékleti viszonyaitól (ellentétben a kétéltűektől és a hüllőktől), a téli álom során mégis a változó hőmérsékletű állatokhoz hasonlóan viselkednek.
A testhőmérséklet a külső hőmérséklet csökkenésével folyamatosan süllyed, de csak egy bizonyos határig. Ez a határ az úgynevezett minimális hőmérséklet: ha az állat hőmérséklete ez alá csökken, akkor belép egy biológiai mechanizmus, amely az állatot felébreszti. Ez a minimális hőmérséklet a sünnél 2,5 Celsius-fok.
Egyesek – mint a mókusok – nem alszanak egyfolytában tavaszig, hanem időről időre felébrednek, élelem után kutatnak, felkeresik az ősz folyamán kialakított raktárukat, onnan lakmároznak, majd ismét elalszanak.
Ébredéskor, a fokozódó anyagcserének köszönhetően erősödik a belső szervek működése, majd a kialakuló izomremegés (amely szintén hőt termel) elősegíti a testhőmérséklet további normalizálódását.
A hormontermelés apadása vezet a téli álomhoz
A téli álom kialakulása hormonálisan meghatározott, elsősorban a pajzsmirigy hormontermelésének függvénye. A hormontermelés apadásakor az anyagcsere aktivitása is csökken, ami a téli álom kialakulásához vezet.
A téli álom a következő állatcsoportokban fordul elő: hörcsög, ürge, pele, mormota. Időtartama fajonként eltérő: a denevér és a mormota 5-6, a sün és az ürge 3-4, a pele 2-3 hónapot alszik. A medve és a borz nem alszik valódi téli álmot.
A tavaszvárás és az időjóslás egyik jellegzetes szokása annak a megfigyelése, hogy a medve (egyes országokban a mormota) kijőve barlangjából meglátja-e a saját árnyékát.
origo.hu
Hiába titkolták, kiderült Gyurcsány Ferenc döntésének oka
