Az „Élet Német Vonalkódja” – vagyis angol nevének rövidítésével a GBOL – projekt lényege, hogy a zoológusok és botanikusok hatékonyabban azonosíthassák – az elsősorban domesztikált – fajokat.
„Az élőlények DNS-ében azonosítottunk olyan részeket, ′vonalkódokat′, amelyek – noha majdnem egyformák egy bizonyos faj egyedeiben –, más fajokétól eltérnek. Ezekre a genetikai markerekre alapozva tévedhetetlenül és viszonylag rövid idő alatt tudjunk meghatározni egy fajt” – mondta Dietmar Quandt, a Bonni Egyetem Növényi Biodiverzitás Intézetének kutatója. Ennek eredménye egy „vonalkódhoz” hasonló – habár nem fekete-fehér, hanem négy színből álló – azonosító. A színek mindegyike a DNS négy építőkövének egyikét jelenti.
A klasszikus taxonómiában (az élőlények rendszerezésével foglalkozó tudományágban) a növényeket és állatokat külső jegyek alapján határozzák meg. „Ez a tevékenység olyan fajoknál, amelyek azonos családhoz tartoznak és nagyon kevéssé különböznek egymástól, igen hosszúra nyúlhat” – magyarázta Quandt. „Ráadásul szükségesek hozzá maguk a taxonómusok, akik sajnos manapság ′kihalófélben′ vannak” – tette hozzá.
A DNS-szekvenálás viszont automatizált folyamat, arról nem is beszélve, hogy sokkal gyorsabban meghatározhatók vele a fajok. Mindemellett nem szükséges hozzá egy teljes virágos-gyökeres-leveles példány, elegendő hozzá egyetlen darabka például egy levélből. A GBOL több mint ötezer fajt gyűjt össze.
Első lépésként a kutatók az osztályozáshoz adatbázist hoznak létre a mintákból. A természettudományi múzeumokkal, természetvédelmi szervezetekkel és szakemberekkel összehangoltan szerte Németországból begyűjtik a növénymintákat.
„Ebből a szempontból a természettudományi gyűjtemények felbecsülhetetlen értéket képviselnek” – jegyezte meg Quandt. A feladat hatalmas, csak Németországban összesen négyezer virágos növény és 1300 moha- és páfrányféle honos.
A DNS-markerek alapján a növényvilágról kapott kép a környezeti hatások tanulmányozását sokkal egyszerűbbé teszi. Válaszokat kaphatunk olyan kérdésekre, mint hogy miképpen reagálnak a változásokra az egyes fajok, felcserélődnek-e bizonyos őshonos élőlények más vidékekről behurcoltakkal, milyen fajok a legveszélyeztetettebbek.
„Mivel a földi életet számos veszély fenyegeti, a folyamatos környezeti megfigyelés egyre nagyobb jelentőséggel bír” – mondta Dietmar Quandt, hozzátéve, hogy „a DNS-vonalkódok a monitorozást leegyszerűsítik és gyorsabbá teszik”.
A német szövetségi oktatási és kutatási minisztérium 850 ezer euróval járul hozzá a projekthez. A botanikai kutatóhálózatban részt vesz a Bonni Egyetem, a berlini Freie Universität botanikuskertje, a Münsteri Egyetem, a stuttgarti természettudományi múzeum és a Göttingeni Egyetem.
