A kontinentális tigriskígyók maximális hossza nem haladja meg a 89 centimétert, a mocsaras vidékeket kedvelik, ahol kedvükre vadászhatnak békákra. Ám tízezer évvel ezelőtt, amikor a megemelkedett tengerszint miatt a hüllők sokaságát elvágta a víz a szárazföldtől, némely kígyók „békamentes” szigeteken találták magukat, s alkalmazkodniuk kellett az adott körülményekhez – olvasható a LiveScience tudományos hírportálon. Mivel kedvenc táplálékukról le kellett mondaniuk, a kígyóknak át kellett állniuk nagyobb zsákmányállatokra – rágcsálókra vagy madarakra.
Mivel pedig egészben nyelik le a zsákmányt, evolúciós előnyt élveztek azok az egyedek, amelyek nagyobbra voltak képesek kitátani szájukat – véli Fabien Aubert, a francia nemzeti tudományos kutatási intézet (CNRS) kutatója.
Az étrend változása csaknem megduplázta az e szigeteken élő felnőtt egyedek testméreteit, amelyek hossza eléri az 1,5 métert, súlyuk pedig háromszorosa kontinentális fajtársaikéhoz képest. Más szigeteken viszont csökkent a kígyók testmérete.
Fabien Aubert azt feltételezi, hogy a nagyobb zsákmányállatokban gazdag szigeteken már születésükkor nagyobb a kígyók szája és testmérete. Elmélete bizonyításához 597 felnőtt tigriskígyót gyűjtött be 12 Ausztrália körüli szigeten, végső soron azonban csupán 72 „családbővítés előtt” álló nősténykígyót tartott meg. A kicsinyek világra jötte után a kutató megmérte mind az 1084 bébit, majd testméreteiket a szigetükön előforduló zsákmányállatok testméreteivel összefüggésben vizsgálta. Ahogy várható volt, azokról a szigetekről származó újszülött kígyók voltak nagyobbak, ahol nagyobb testű zsákmányállatok honosak, és felnőttként is nagyobb volt a testméretük. Kisebb újszülött kígyókból kisebb testű felnőtt egyedek fejlődtek ki.
origo.hu
Vitray Tamás találkozott a Magyarországon kószáló medvével
