Munkájukban csaknem 650 ökológiai és evolúciós témájú tanulmányt elemeztek, amelyek vezető tudományos folyóiratokban jelentek meg 1998-ban. Úgy találták, hogy a több egyenletet tartalmazó dolgozatokra kisebb arányban hivatkoztak későbbi publikációk szerzői, ami azt jelzi, hogy a kutatóknak kisebb figyelmet szentelnek a matematikai részletekkel telezsúfolt tudományos közleményeknek.
A legtöbb matematikát tartalmazó tanulmányokra 50 százalékkal ritkábban hivatkoztak később, mint a legkevesebb matematikát magában foglaló dolgozatokra – írták az amerikai tudományos akadémia folyóiratában, a PNAS-ben. „Ez fontos kérdés. A természettudományok csaknem valamennyi területe a matematikai elméletek és a kísérleti munka szoros kapcsolatán alapul” – hangsúlyozta Tim Fawcett, aki Az egyenletek erőteljes használata gátolja a kommunikációt a biológusok között című tanulmány vezető szerzője.
Hozzátette, hogy ha az új elméleteket olyan módon ismertetik, amely elriasztja a többi kutatót, akkor senki sem fogja megismételni az elmélet tesztelése érdekében a kísérleteket. „Ez a tudományos fejlődés gátját jelenti” – vélekedett Fawcett. Andrew Higginson, a tanulmány társszerzője szerint segíti az eredmények megértését, ha szavakkal is leírják megállapításaik és elméletük lényegét a kutatók.
Ez már a tudományos megértést is gátolja?
Nemcsak a művészeknek gyűlik meg a bajuk a túl sok számmal, időnként a természettudósoknak is nehézséget okoz az egyenletek értelmezése.
2012. 06. 26. 16:31
Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!
- Iratkozzon fel hírlevelünkre
- Csatlakozzon hozzánk Facebookon és Twitteren
- Kövesse csatornáinkat Instagrammon, Videán, YouTube-on és RSS-en
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!