Ezeket a szerkezeteket különleges kamrás hajtóművek mozgatják: többnyire egy külső kamrába vagy légszekrénybe szivattyúznak be, illetve ki olajat. Ezzel a hajó vízkiszorítása is változik, így képes felemelkedni vagy lesüllyedni – mivel szárnyai is vannak, a függőleges erőnek egy része vízszintes mozgássá alakul át.
Egyetlen feltöltéssel úszta át az óceánt
Ez a mozgás, mutatott rá a londoni The Economist, rendkívül lassú (a legtöbb seaglider maximális sebessége mintegy fél csomó, azaz 0,93 km/h), viszont rendkívül gazdaságos, a tengerben „vitorlázó” robotot ezért hosszú expedíciókra lehet küldeni. Például a 2009-ben a New Jersey-i Rutgers egyetem által irányított Scarlet Knight egyetlen akkumulátorfeltöltéssel átszelte az Atlanti-óceánt, igaz ehhez hét hónapra volt szüksége.
Azóta ezeket a robot-tengeralattjárókat számos, korábban elképzelhetetlen misszióra alkalmazták. 2010-ben az amerikai haditengerészet, a Scripps oceanográfiai intézet és a massachusettsi Bedfordban működő iRobot cég közös expedíciójában a Mexikói-öbölben olajszennyezést okozó Deepwater Horizon olajplatform balesetének tenger alatti következményeit mérték fel ilyen robotbúvárhajókkal. Ugyanabban az évben az oregoni állami egyetem egyik glidere megfigyelte egy tenger alatti tűzhányó kitörését a Tonga közelében lévő Lau mélységi medencében. 2011-ben az ugyancsak massachusettsi Teledyne Webb cég egyik hasonló tengeri eszköze jelezte a cunami által megrongált fukusimai reaktorokból eredő mélytengeri radioaktív sugárzást.
Tudományos és katonai célokat egyaránt szolgálnak
Tíz évvel ezelőtt a gliderek száma még a harmincat sem érte el az egész világon, valamennyit tudományos intézmények vagy katonai központok építették, ma legalább 400 működik. Az iRobot gyártja a Seaglidert, a Teledyne Webb búvárhajóját Slocum Glider néven forgalmazzák, Joshua Slocum tiszteletére, aki először kerülte meg egyedül a Földet, a Bluefin Robotics pedig a Spray Glidert állítja elő. Ezeket a szerkezeteket tudományos, katonai és kereskedelmi célokra egyaránt használják.
Pillanatnyilag a tudósok a fő nyertesek, a pénzszűkében lévő kutatók számára a glider igazi áldás. Fenntartási költsége jelentéktelen, és noha vételára akár 150 ezer dollár is lehet, ez szerény összeg ahhoz képest, hogy ennyiből legfeljebb három hónapos emberes expedíciót lehetne lebonyolítani az Antarktiszt övező Déli-óceánra.
Az Antarktisz alá is bekukkantott
Ráadásul ezek az eszközök folyamatos képet szolgáltatnak arról, ami történik. A környezetszennyezés, a vulkánok és a jéghegyek figyelése mellett fel lehet őket használni a halvonulás jelzésére, a tenger különböző mélységeiben változó hőmérsékletek mérésére és az algák elhelyezkedésének feltérképezésére. Volt olyan robot-tengeralattjáró, amely az Antarktisz jégtakarója alatt vizsgálódott, a Seaglider módosított mélytengeri változata, a Deepglider pedig 6 kilométer mélységbe merült alá. A Teledyne Webb Storm Glider hurrikánok sújtotta térségek extrém időjárási körülményei között végez kutatásokat.
A haditengerészet is érdeklődik
A tengeri robot emellett csendes, olyannyira, hogy – mint egy kutató megjegyezte – „még egy hal szellentésének mérésére is alkalmas”. A dél-floridai egyetem a közelmúltban egy glider segítségével sikeresen állapította meg két halfajta elhelyezkedését a nyugat-floridai zátony térségében – a halak által keltett zaj alapján. A katonai alkalmazási terület is bővül, az amerikai haditengerészet például 150 ilyen eszközt rendelt a Teledyne Webb testvércégétől, a Teledyne Browntól a tengerparti megfigyelésekre, ez a Littoral Battlespace Sensing-Glider projekt. Ezeket a merülő szerkezeteket először külön-külön arra fogják felhasználni, hogy felmérjék azokat a víz alatti tényezőket, amelyek befolyásolhatják például a hanglokátorok működését. A távolabbi cél olyan hálózat kiépítése, amely összehangolt módon működik.
A kőolaj- és gázkutatás ígéretes piacot kínál
Mivel nincs propellere, és motorzajt sem produkál, nehéz felderíteni az eszközt. Tengeralattjárón lehet eljuttatni működési körzetébe, és tetszés szerinti ideig maradhat ott észrevétlenül. A közelében elhaladó minden felszíni és búvárhajót észlelni, azonosítani és lokalizálni képes anélkül, hogy az ebből bármit is észlelne. Az amerikai haditengerészet most értékeli a Waveglider rendszert, amelyet a kaliforniai Sunnyvale-ben működő Liquid Robotics dolgozott ki a tengeralattjárók felderítésére.
A gliderek üzleti alkalmazása ma még elmarad a tudományos és katonai szférától, de Joe Dyer, az iRobot fő stratégája úgy látja, hogy a kőolaj- és gázkutatás ígéretes piacot kínál a cég számára, mivel e robotok segítségével a tengerfenék nagy térségeit lehet részletesen és olcsón felmérni.
Nem csak amerikaiak fejlesztenek ilyet
A francia ACSA cég szárny nélküli, egy csomó sebességű típust hozott létre, ez a SeaExplorer, amelyet cserélhető moduljai a legkülönbözőbb alkalmazásokra tesznek alkalmassá. Kínában a senjangi automatizálási intézet tavaly próbálta ki a Csendes-óceán nyugati térségében saját, 800 méter mélyre merülő gliderét. A tiencsini egyetem üzemanyagcella-hajtású típust fejleszt és hőelvű megoldást is tervez, amely a vízrétegek hőmérsékleti eltéréseit használná fel a mozgató energia létrehozására. Japánban Arima Maszakazu, az oszakai egyetem fő glider-konstruktőre egyszerre három projekten is dolgozik. Egyik terve szerint ezer „vitorlázó” búvárhajó figyelné éjjel-nappal az óceánt.
