A Chinchorro kultúra népe, egy halászközösség körülbelül tízezer éve telepedett meg az Atacama-sivatag Csendes-óceán menti részén, és hatezer éven át élt azon a területen, amely jelenleg Chile északi részét és Peru déli vidékeit foglalja magában.
A Chilei Katolikus Egyetem kutatói Pablo Marqueta irányításával a csincsorró indiánok mumifikálási szokásait vették górcső alá, tanulmányukat az amerikai Nemzeti Tudományos Akadémia folyóiratában, a Proceedings of the National Academy of Sciences legújabb számában tették közzé.
\"Kicsomagolta\" a szél a múmiákat
Megállapításuk szerint kezdetben volt a természetes mumifikálódás, hiszen a terület az egyik legszárazabb a Földön, és a sekély sírokba eltemetett, kiszáradt holttesteket rendszeresen „kihantolta” a szél. A chilei kutatók szerint ez azonban csupán az érem egyik oldala, a világon elsőként alkalmazott rituális mumifikálást ugyanis a népesség lélekszámának növekedésével magyarázzák a tudósok.
A regionális éghajlatra utaló nyomok után kutatva növényi maradványokat kerestek az üledékes kőzetek különböző rétegeiben, amelyek elárulták, hogy Kr. e. 5800 és Kr. e. 4700 között az Andokban megnőtt a csapadék mennyisége, ennek köszönhetően talajvíz halmozódott fel az amúgy száraz, sivatagos területeken, csermelyek, patakok törtek a felszínre.
A viszonylag kedvező körülmények hatására nőtt a népesség lélekszáma, amely Kr. e. 5000 és Kr. e. 3000 között érte el csúcspontját. A nagyobb népesség több halottat is jelentett egyben. Az el nem bomló tetemek állandóan jelen voltak, kihatottak az élők mindennapjaira – olvasható a PhysOrg tudományos hírportálon és Nature News hírei között.
A kedvező környezeti tényezők hozzájárultak egy összetettebb társadalmi struktúra kialakulásához is. Új eszközök jelentek meg, új ötletek születtek – emelte ki Pablo Marqueta.
Többfajta tartósítási trend
Többféle mumifikálási „divat” is született. Kezdetben voltak a fekete múmiák, amikor mangán-oxiddal festették a holttesteket, később okkerrel vörösre színezték őket.
Körülbelül 4400 évvel ezelőtt az éghajlat szárazabbá vált, a part menti vizekben csökkent a halállomány, ezzel egy időben a csincsorró indiánok felhagytak a halottak mumifikálásával. Pablo Marqueta szerint a csincsorró indiánok a kontinens belsejébe települtek át.
